2015. okt. 11.

Kürtőt kaláccsal


Nem rajtunk múlt, hogy idén elmaradt a Nagy közös sütés Guiness rekord döntése.
Voltunk, sirítettünk-sodortunk, tekertünk, pirítottunk-sütöttünk, egy kalácsot szépségversenyre neveztünk, a gyerekek átvették az okleveleket, ami tanusítja, hogy részt vettek a Nagy Közös Sütésben - idén is :-) -, s hogy elsajátították a hagyományos kürtőskalács sütés tudományát.
Jó móka volt, idén csatlakozott Manó egyik kis barátja is az édesanyjával, a kisfiú a végén megjegyezte, nem is gondolta volna, hogy ő is tud kürtőskalácsot készíteni.
Jó móka volt, annak ellenére is, hogy idén sokkal kevesebb csapat jelentkezett a közös sütésre, és végig olyan érzésem volt, mintha a szervezők-rendezők szeretnék minél gyorsabban "letudni" a közös sütést. Segítőkészek voltak, de amolyan nyomulósan. Lehet, a borongós, szomorkás őszi idő miatt, lehet, a beharangzott esőtől tartottak.
Akárhogy is, mi jókedvvel mentünk, jól éreztük magunk.

Mivel esőt, szelet ígértek, idén sátor alatt volt a Nagy közös sütés.

Tücsike és a kürtőskalács :-)

Komoly munka a kalácsot forgatni a parázs fölött :-)

Sirítjuk, sodorjuk

Mindenki nagyon dolgozik

 

Tücsi és Manó csapat a színpadon
 
Oklevelek és az utolsó kürtőskalács

Nincsenek megjegyzések: