Mini kuglóf vajas tésztából

Bögre tej vagy kakaó mellé, frissen facsart narancsléhez, reggelire, tízórai/uzsonnára, vacsorára tökéletes választás ez a tartalmas, de mégis könnyű vajas tésztából formázott mini kuglóf.
Lehet édes vagy sós, csokis vagy fűszeres. Az alaptészta viszonylag semleges, így pikáns ételek, saláták mellé köretként is kínálható.
A formája egyszerre jellegzetesen bordás és játékos, így a kenyérféléket amúgy nemigazán kedvelő gyerekek is szívesen eszik - példa rá 28 ovis, köztük Manóm is.




Mini kuglóf - édesen

hozzávalók - 24 db

100 ml tej
2 tojás
2 tojássárga
100 gr olvasztott vaj
45 dkg liszt
1 tk só
2 ek cukor
3 tk szárított élesztő

2 ek cukrozatlan kakaópor* - vagy 5-6 csík étcsoki
kevéske marcipán
reszelt narancshéj

1 tojássárga + 2 ek tej a kenéshez

kb 1 bő ek olaj a formákhoz

A tejet, tojásokat és sárgákat, az olvasztott, majd visszahűtött vajat a kenyérsütő gép formájába teszem. Rászóróm a lisztet, ennek tetejére a cukrot és sót, majd a szárított élesztőt. *
Dagaszt-keleszt programot indítok.**

Tipp :) * Ha minden mini kuglófot kakaósan/csokisan tervezek készíteni, akkor a liszttel együtt a cukrozatlan kakaóport vagy lereszelt csokit is a kenyérsütő gép formájába teszem.
Én a már megkelt tészta egy részéhez dolgoztam hozzá a kakaóport.

Tipp :) ** Ennek a vajas tésztának lehetséges, több idő kell ahhoz, hogy szépen megkeljen, mint amennyit a kenyérsütő gép programja ad. Ha a ciklus lejártával a tészta, véleményünk szerint, nem kelt meg eléggé, a tésztát hagyjuk a gépben (kikapcsolva, lecsukott fedővel) még 20-30 percig.

A szépre kelt, rugalmas tésztát enyhén lisztezett lapítóra szedem és finoman átdögönyözöm.
Eldöntöm, hány mini kuglófot akarok kakaósan sütni, szemmértékkel és gondolatban 24 fele osztom a tésztát, majd annyiszor egy adagnyit külön veszek, amennyit kakaósra szeretnék.
A különvett tésztát kézzel kilapogatom, megszórom a cukrozatlan kakaóporral, majd összedolgozom.
A marcipánt és a narancshéjat szintén lereszelem és úgy dolgozom a tészta egy részéhez.



Az egész tésztát 24 részre osztom, mindegyik darabot megformázom, így: darabonként egy nagyobb ujjbegynyit lecsippentek a tésztából, ez lesz a kuglófbaba "feje" :), a nagyobb tésztarészt kéz között gömböccé formázom. Vékonyan kiolajozott muffin formába (fém) teszem a nagyobb tészta gömböcöt. A tetejébe ujjal kis mélyedést nyomok, ide biggyesztem a szintén gömböccé formázott kisebb tésztadarabot.
A formázás gyorsan megy. Nekem jobban bevállt az a technika, hogy 3-4 nagyobb gömböcöt a lapítóra sorakoztattam, ennyi muffin formát ecsettel kiolajoztam, behelyeztem a gömböcöket, majd rájuk a kisebbeket.
Az első sütésnél az összes formát előre kikentem kevéske olajjal, a formák oldaláról az a kicsike olaj is lecsurgott, így kisülés után néhány mini kuglóf elég erősen ragaszkodott a muffin formához.

A kuglófbabákkal teli muffin formákat tepsire ültetem, tiszta konyharuhával letakarva langyos-meleg helyen nagyjából fél órát kelesztem.
Mielőtt a forró, 220 fok (gázsütő 7. fokozat), sütőbe tolnám, a tetejüket átkenem a tejes- tojássárgás keverékkel. Körülbelül 15 perc alatt aranybarnára, csábosra sülnek.
Az illatozó, megsült mini kuglófokat néhány percig a formában pihentetem, majd - konyhakesztűs kézzel!, főleg amivel a muffin formát megfogom - óvatos-ügyes mozdulattal kiemelem a formákból és rácsra téve hűtöm ehetőre.



Hidegen, melegen egyaránt finom. A sós/fűszeres vagy natúr változat tojásrántottához, medvehagymás-túrókrémhez, salátához, főzelékhez kínálom. Az édes, kakaós / marcipános / narancsos mini kuglófokat reggeli kávéhoz, teához, magában, szőlős döblec- , fűszeres narancslekvárral.



Jó étvágyat!

Cukker blogger és egy kis kedvesség

Nikitől, a Konyhapult háziasszonykájától a csodálatos virágzó mező mellé egy kis kedvességet kaptam :)

Andi - Kedvenc receptjeim, avagy a tűzhely melege :) - ezzel a kedves Cukker blogger díjjal lepett meg.

A szabályok, mint minden díjnál-elismerésnél:
* tegyem ki a logót
* linkeljem be, akitől kaptam
* válaszoljak a díjjal járó kérdésekre (ha vannak :)
* adjam tovább

Nos, bár úgy gondolom, a továbbadásról ezúttal is lemaradtam, csakazértis :), legfennebb lesznek, akik kétszer-többször is megkapják :)
Úgy kell nekik, ha egyszer olyan kedvesek :), s blogjuk olyan izgalmas :)

A Nikitől kapott két kép merőben eltér egymástól, de mindkettő szép és aranyos a maga módján :) Nem egészen hasonló, de ilyenre hajazó pipacsmező volt pár éve a mostanra füvesített, fákkal-bokrokkal-kis halastóval-kerti sütőgetővel szépült kertünk.

Ehhez a képhez, azt hiszem, nem kell különösebb kommentár, minden megjegyzés csak rontana az értékén :D Szegény tojgli ...


Köszönöm szépen !

A Cukker bloggerség bizony kötelezettségekkel is jár ... ez van :) Nos, többször is "nyilatkoztam" már magamról :), természetesen válaszolok az Anditól kapott kérdésekre is.

Kedvenc ...

íróm - Tulajdonképpen nincs, annyira mindenevő vagyok. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Petőfi Sándor, A.J. Cronin, Irvin Shaw, Müller Péter, Fehér Magda, Agatha Christie, Csukás István, Patricia Cornwell, Hemingway, Stephen King, Vass Albert, Maupassant, Vámos Miklós, Benedek Elek, ... s még folytathatnám napestig. Egy "kitételem" van az író felé - legyen saját stílusa.

könyvem - A fentiekből talán következik, hogy nincs egy kedvencem. Szívesen olvasom újra a könyveket, mindig mást mondanak, adnak. "Feltételem", hogy mondandója legyen, lekössön.

italom - Hmmm, ez napszaktól és alkalomtól is függ :) ... félédes fehérbor; gyömbéres limonádé; igazán jófajta házi gyümölcspálinka, olyan, ami nehezen folyik, mint az olaj vagy olvasztott méz, s amiben csak a gyümölcs aromája érzik, másnap pedig nincs fejfájás-gyomorégés; frissen csavart narancslé; raki :); zamatos feketekávé.

ételem - :) Most mondjam, hogy nincs egy nagy kedvenc? Napszaktól, hangulattól függő - töltike; frissen sült kenyér libazsírral, új/fok/hagymával; marhahúsleves; eper; székelykáposzta kevés hússal; sóska/saláta leves, parázson sült keserű gomba; sós telemea olivabogyóval, hagymával; zakuszka; karéj foszlós kenyér csak úgy magában; szőlőlekvár :), ...

énekesem - Sose voltam rajongó típus, tinikoromban sem. Ha a zene megérint, meghallgatom, de nem címkézem az énekest, mint kedvencet, hiszen nem feltétlenül tetszik minden száma. Azt hiszem ide elsősorban könnyűzenei énekesek "illenének", mégis, ha kedvenc énekest említek, akkor például rájuk gondolok: Simándy, Pavarotti, Bocelli.

énekesnőm - Lásd fent :) Rúzsa Magdinak az a dala, egy ír népdal, amit anno a Megasztár döntőjében énekelt, az a mai napig megborzongat.

színészem/színésznőm - Rajhona Ádám

együttes - Same as above :) Az Edda jónéhány (régi) slágerét ugyanúgy szeretem, mint például az Abba, a U2, a Bon-Bon, az Irigy Hónaljmirigy néhány slágerét.

dj - öööö :)

színem - Minden, ami jól áll :D ... A hars, nagyon rikító, nagyon erős színeket nem szeretem s ha tehetem, kerülöm. A szelíd galambszürke viszont éppúgy kedvencem, mint a mély fekete, a királykék, az enyhe sárga, a könnyű zöld, a bolondító vörös, a vidám rózsaszín.

dalom - Székely himnusz. Még akkor is, ha ez talán nem olyan értelemben vett "dal", mint a Cukker blogger díj "feltalálója" gondolta eredetileg.

sorozat - Family Guy; Dr House; Onedin; South Park, Született feleségek; Bírák és ügyvédek (BBC Entertainment, itthon sajnos nem vetítik); ... :)

mozi film - Anno gyerekként az öcsémmel végigálltuk - jobban mondva verekedtük - a három órás sort (pontosabban tömeget), hogy jegyet vegyünk a Csillagok háborújára. Aztán egy suliból lógásom (sicc!) azzal telt, hogy kétszer egymás után megnéztem a Búcsú a fegyverektől-t. Többször megkönnyeztem a Szerelmünk napjai-t és vidáman kacagtam az Egészséges erotika és a Ford Farlain vetítése közben, vegyes érzelmekkel néztem a Macskajajt többször is. A Magyar Vándor is a házi DVD gyűjteményünk tagja, csakúgy, mint a Jégkorszak. Egyszóval - a szinte mindenevő álca mögött igazi ínyenc rejtőzik :)

hangszerem - A nagylábas két fakanállal és evőpálcikával. Feltéve, ha Manó zenél rajta.

hónap - Június, július, szeptember - melyik miért :)

nap - Mikor fizetést kapok és nincs csekkfizetés.

évszak - Amikor szabadságra tudunk menni.

napszak - Az a reggeli ébredés, mikor addig aludhat(nék)ok, ameddig én szeretném :) Este, mikor Manó az ölembe bújva mesét hallgat. A késő esti órák, mikor Manapóval (végre :) kettesben vagyunk.

sport - Autóverseny (rallye, pálya).

bloggerem - Hehehe, beugratós kérdés?

kommenetelőm - :D Na, vajon? Mindenki, aki meglátogat és akár egy hozzászólás erejéig megtisztel figyelmével.

kedvenc idézet - Kettő is.
Amo te nunc et semper, prope et procul, usqu dum viva et ultra.
S ha valaki kérdezné tőlem, mit jelentesz nekem, lehajtott fejjel suttognám, semmi, csupán az életem.

Kérlek benneteket

Dóri

ESC

Chef Viki

Max
Karulino
Tulippe
Ami
Ré
Zsé
Ottis
Szemiramisz
Thrini

fogadjátok el tőlem a Cukker blogger díjat és az egy kis kedvesség virágjait.

Egy nap, két torta - narancslekváros karamellkrémes

Ez a torta olyan, mint a főnix madár ... amint érzi, hogy földi ideje végéhez közeledik (értsd, tálalják), lángra lobban s hamvába hal (azaz elfogy az utolsó morzsáig), üres tányérokat, tele pocakokat, jóllakottan s kissé szomorkásan mosolygó embereket hagyva maga után, kik csodálkozva kérdik, hova lett ama tünemény, ami egy perce még teljes pompájában díszelgett a tortatálon ... s torta, amint újabb földi ciklusa közeledik, csodák csodája újraszületik, mindig más és más ízben, így örvendeztetve a finomságra, ínyencségre vágyakozó embereket.

Ez a torta olyan, mint a kábítószer. Az ember gyanútlanul megkóstolja, előbb csak egy villányit, aztán egy újabb falat s még egy, s már a második szeletnél tart ... nocsak, már sül az újabb torta ... sőt, már a második is ... Aki egyszer megkóstolta, elveszett ember ... nincs megállás, időről időre felbukkan a konyhában, az étkező asztalon, a tányérunkon, hogy boldogságos s igen rövid pályafutását a pocakunkban végezze be :)

Ez a torta nem más, mint kedves barátném, Chef Viki, messze földön híres szilvalekváros tortája. Ami volt már részeges szilvalekváros, de pompállott már baracklekvárosan is születésnapi asztal díszeként.

Most legutóbb ÉAnyámat köszöntük vele, anyák napján.
S most legutóbb fűszeres narancslekvárral készült, a lapok közé a vla (holland puding) receptjéből koppintott karamell pudingot töltöttem. Tetejére, díszként, narancsos olvasztott csokit pöttyöztem.


Torta narancslekvárral, karamell pudinggal

hozzávalók

3 tojás
10 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg puha margarin
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
5 ek narancslekvár
1 narancs reszelt héja

Az eredeti recept 15 dkg cukorral számol, az én fűszeres narancslekvárom viszont eléggé édes ahhoz, hogy 5 dkg cukrot elhagyjak.
A tojásokat egyenként habosra keverem a cukorral és vaníliás cukorral. Egyenként, azaz tálba mérem a cukrokat, beleütök egy tojást, habosra, fehérre keverem, majd a másodikat is beleütöm, habosítom, ugyanígy a harmadikkal is.
A puha margarint kicsit felkockázom, így könnyebb a tojásos-cukros masszához keverni és alaposan eldolgozni.
Az alakuló tésztához teszem a narancslekvárt és az alaposan megmosott narancs lereszelt héját.
A sütőport a kimért liszthez öntöm, összeforgatom, majd 2-3 kanalanként a masszához szitálom és minden adag után alaposan elkeverem.
22 cm-es tortaformát kivajazok, megszórok liszttel - vagy sütőpapírral kibélelek -, majd belesimítom a viszonylag sűrű masszát.
180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 25-30 percig sütöm, érdemes tűvel megböködni :), mielőtt kiveszem a késznek nyilvánított tortatésztát.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve lekapcsolom a forma oldalát és a tortát rácsra emelem, itt hagyom kihűlni.
Tipp :) Azért rácson hűtöm, mert így alólról nem izzad be/rá a toratforma aljára, nem lesz szalonnás az alja, de szép egynemű, viszonylag könnyed tésztát kapok hűtés után.

A kihűlt tésztát lapjára kettévágom.
Tipp :) Éles késsel kicsit bevágom, majd vékony damilt fűzök a résbe és azzal vágom ketté lapjára. Ezt azért mert a legtöbb kés éle általában rövidebb, semmint átérje a 22 cm átmérőjű tortát. Próbáltam cérnával damil helyett, nem jött be, mivel a tészta nem piskóta lazaságú, a cérna vesztett. A damil viszont szépen kiállta a próbát :)

A tortát megtölthetem lekvárral is. Vastagon kenek a két lap közé, majd vékonyabban a torta tetejére. Ha így tenném, az egész torta tetejére olvasztott csokoládét tennék.
De most nem narancslekvárral töltöttem, hanem egy finom karamella pudinggal, s a torta tetejére is ez került.
A pudinghoz a már jól bevállt vla receptjét használtam; többé-kevésbé :) Mert a holland pudingot eddig készítettem nagyon csokisan és marcipánosan, de karamellásan még nem.
Próba szerencse, reméltem finom lesz. Az lett :)


karamell puding - hozzávalók

5 bő ek cukor
3 dkg keményítő (burgonya az ideális, de búzakeményítő is jó, ebből érdemes picurkával, kb 1 kk, többet használni)
5 dl tej

A cukrot száraz edénybe teszem - érdemes nagyobb fenekűt használni, hogy a cukor minnél jobban elterüljön -, majd kis-közepes lángon tartva hagyom, hogy karamellizálódjon. Percekig olyan, mintha nem történne semmi, majd egyszercsak a fehér cukor elkezd halványbarnába hajlani. Anno nagytudású kémiatanárom ezt úgy fogalmazta meg nekünk, zöldfülűeknek, hogy a cukor elolvad a karamell meg kecsesen kidugja a kezét és integet :)
Amíg a cukor dolgozik, csomómentesre keverem a tejet és az étkezési keményítőt.
Amint a cukor bebarnul és alig néhány buborékot fúj, ovális fémhabverővel felszerelkezve beleöntöm a keményítős tejet majd azon nyomban elkezdem keverni.
A forró, karamellizált cukor először prüszkölve, köpködve tiltakozik, göbökké csomósodik, majd ahogy a tej melegszik, úgy szépen beleolvad, egyre sötétebb, de még kellemes karamella színt adva. Állandó keverés mellett besűrítem, hagyom vagy egy-másfél percig pöfögni.
Hideg vízfürdőbe állítva teljesen kihűtöm.
A krém 2/3-val betöltöm a tortát, a maradékot pedig a torta tetejére simítom.
A majdnem kész remekművet hűtőbe teszem, legalább 2-3 órára.

A csokidíszítéshez étcsokit (6 csík tortabevonó) és kevéske margarint mikrózható edénybe teszek, majd "defrose" fokozaton megolvasztom. Miután kivettem, hozzáöntöm egy kisebb fél narancs kicsavart, átszűrt levét és az egészet simára, fényesre keverem.
Az étcsokival egyidőben fehér csokit is olvasztok. Ehhez 2 ek tejet melegedni teszek, mikor annyira forró, hogy elkezd felmászni az edény falán, félrehúzom és beletörök 4-5 csík fehér csokit. Ezt is simára, fényesre keverem, amíg a fehércsoki teljesen elolvad.

A hűtőből előveszem a tortát és a kissé visszahűlt, de még folyékon csokikkal megdíszítem - én most először bőven étcsokival körben a szélét, majd megpöttyöztem a tetejét; ezután a fehér csokiból pöttyentettem a szélére és bővebben a torta közepére.
Hűtőbe teszem annyi időre, amíg a csokik is megszilárdulnak.


Ezzel a lekváros tortával tulajdonképpen sok munka nincs. A tészta kb 10 perc alatt összeállítható még kézi keveréssel is, amíg sül, aztán hűl lehet tenni-venni, szöget egyenesíteni. Amennyiben lekvár kerül a lapok közé, még a pudingra szánt 5-10 percet is meg lehet spórolni.
A végeredmény pedig egyszerűen fantasztikus!
A titok egyszerű :) finom lekvár kell hozzá :)


Eszméletlen ízkavalkád a nagyon, de nem erőszakosan narancsos tészta, a hangsúlyosan, de nem túl erőteljesen karamellás krém együtt.
Soha rosszabbat, mondaná nagymamám :)

Jó étvágyat!

Egy nap, két torta - George Hamilton torta

Május első napja nekünk nem a felvonulások, majálisozás, munka ünnepének napja, de ennél sokkal szebb és több - ekkor ünnepeljük ÉApám születésnapját :)
Már évek óta "hagyomány", hogy tortával lepjük meg, ez a legtöbbször eper-epres torta, de minden évben más és más.
Hogy időben meglegyen a recept, már egy hónapja a neten kajtatom, melyik finomságot válasszam idén. Nos, amint rátaláltam erre a finomságra Notburga konyhájában, tudtam, ő lesz az idei jelölt! :)
Most már csak egyet sajnálok, hogy nem egyből két George Hamilton tortát sütöttem :)

Próbáltam utánnajárni, honnan is ered a torta receptje, s miért éppen George Hamilton a neve, van-e köze a színészhez vagy a whisky-hez. Nos, nem sikerült megfejtést találnom, a torta receptjének és nevének eredetét továbbra is homály fedi. Szerencsére egyéb részletek, úgymint hozzávalók és elkészítés, sokkal világosabbak :)

Az elkészítése komoly fizikai munkát igényel, igaz, csak abban az esetben, ha kézimixerünk végérvényesen felmondja a szolgáltatot. Ugyanis így kézi erővel kell 6 dl tejszínből kemény habot verni. Végülis, mint mindenben, ebben is megtaláltam a pozitívumot, tejszínhab verés közben azzal biztattam magam, sebaj, előre ledolgozok egy szelet tortát :)

A recept szinte egy az egyben Notburga postja szerinti, a tejszínhabból kifelejtettem a vaníliás cukrot, viszont került bele egy vanília rúd magja, és habfixáló helyett lapzselatinnal készült, egyrészt, mert lapzselatin volt otthon, másrészt, mert habfixáló nem :)
Három szelet kivételével a torta epres lett, a három szeletet banános tejszínhabbal töltöttem - ÉAnyámra és Manóra való tekintettel.


George Hamilton torta

hozzávalók - lapok

4 tojássárga
10 dkg porcukor
2 bő ek vaníliás cukor
10 dkg olvasztott margarin
12,5 dkg átszitált liszt
1/2 kk sütőpor

4 tojásfehérje
12 dkg porcukor
5 dkg szeletelt mandula

hozzávalók - krém

6 dl tejszín (habnak való)
1 vanília rúd kikapart magjai
3 lap zselatin

eper, banán

kevéske olvasztott csoki a tetejére


A megmosott tojásokat kettéveszem. A fehérjéket hűtőbe teszem. A sárgákat habosra, fehérre keverem a porcukorral, majd hozzádolgozom az olvasztott, de kihűtött margarint és apránként beleszitálom, alaposan belekeverve a sütőporral elvegyített lisztet.

Mivel szerencsére lapul a kamrában két egyforma méretű kapcsos tortaforma és a sütőm is légkeveréses, egyszerre tudom megsütni a két tortalapot.
A formákat kikenem margarinnal és meghintem liszttel, vagy kibélelem sütőpapírral.
A masszát kétfelé veszem és elosztom a két formába.
Ha csak egy formám lenne otthon, akkor a lapokat egyenként sütném.
Itt jegyzem meg, elég macerás a kb 3,5 bő ek-nyi tésztát elkenni a tortaformában, nagyjából egyenletesen, de türelemmel és kanálháttal sikerül. Nagyon vékony tészta lesz, ilyennek kell lennie.

A hűtőből elővett négy tojásfehérjét félkemény habbá verem, majd tovább verve beledolgozom a porcukrot és addig keverem, amíg fényes, sűrű masszát kapok. Hasonló lesz az írókához.
Ezt a habot is igazságosan megosztva a két tortaformában pihenő tésztára simítom.
Lehet szépen elsimítani a tetejét és lehet kicsit "rusztikusan" rücsisre hagyni, én az utóbbira szavaztam.
A tojásfehérjés habok tetejét megszórom a szeletelt mandulával, majd a két formát 160 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőbe tolom, nagyjából 25 percre.
Mikor megsültek kiveszem, majd konyhakesztyűvel és lapos fakanállal felszerelkezve átemelem a két vékony tésztalapot rácsra, így hagyom kihűlni (nem szalonnásodik az alja, mert onnan is szellőzik).
Mikor a lapok kihűltek, a szebbiket :) lapítóra emelem és éles késsel felszeletelem; tucatnyi szép szeletet kapok. Azért kell most felvágni, mert a magas tejszínhabos krémmel alatta, még éles késsel sem lehet majd szépre vágni.


Az epret megmosom, lecsumázom, csepegni teszem vagy papír konyhatörlőre szedem. Néhány szép szemet félreteszek, a többit felkockázom. Nagyjából bő 60 dkg epret használtam.

Az előzetesen hidegre tett habtejszínből 2 ek-nyit egy edénykébe teszek. Beleteszem a lapzselatint, majd melegedni teszem, és fél szemmel figyelem, nehogy forrni kezdjen, csak szépen melegedjen, míg a lapzselatin felolvad. Érdemes időnként kicsit átkeverni.
A vanília rúd magjait kikaparom és a habtejszínbe teszem.
Elkezdem felverni, majd nagyjából kétharmadnál (már hab, de még nem kemény, hogy megálljon benne a habverő), folyamatos keverés mellett, lassan csurgatva beleöntöm a feloldott zselatint. Keményre verem - jó próba, ha a fejjel lefele fordított edényből nem esik ki a hab :), de ennek kipróbálását szigorúan ellenőrzött körülmények között, konyhapult felett ajánlom, és csakis abban az esetben, ha nem sietünk nagyon :)

Itt választhatok, a felkockázott epret fakanállal és nagy mozdulatokkal belekeverhetem a tejszínhabba, de hagyhatom így a habot, s az epret - illetve a két, frissiben karikázott banánt, a már a tésztalapra simított habba-habra teszem. Én ez utóbbit csináltam, mert úgy terveztem, három szeletnyi tortában csak banános tejszínhab lesz.


Az egészben hagyott tortalapot tálaló tálcára (nagy lapos tányér, tortatányér, stb) teszem, köréigazítok egy kapcsos tortaformát.
Rákenem a hab felét, megszórom bőven eperrel és banánnal, kicsit bele is nyomkodom a gyümölcsöt a tejszínhabba. Második réteg tejszínhab, ezt is megszórom gyümölccsel és ebbe is kicsit belenyomkodom. Azért így csinálom, mert így a habban - remélhetőleg- mindenütt lesz gyümölcs, nem csak a tetején.
A végén ráigazítom az előzőleg szeletekre vágott felső tortalapot.

Kívánság és tetszés szerint kevéske olvasztott csokival megpötyögtetem.
Eper híján lehet banános, őszibarackos, málnás, de akár friss, ropogós cseresznyével is el tudom képzelni. Majd nyáron kipróbálom :)

Tálalásig hűtőbe teszem. De a pár órát hűsöltetett torta nagyon jól bír egy rövidke utaztatást is :), minden károsodás nélkül érkezett meg tőlünk ÉSzüleimhez.

Tálaláskor a torta tetejére, köré rendezem a fehér- és étcsokiba mártott, csodapiros eperszemeket.


Ez a George Hamilton torta - akárhonnan is kapta a nevét - szemérmetlenül finom. Egyszerűen felháborító, hogy milyen gyorsan el bír fogyni! Mire az ember gyereke feleszmélne és nyúlna újabb szeletért, bizony, érheti meglepetés, s a tortatányéron már csak morzsákat talál :)
Ajánlott egyszerre vagy gyors egymásutánban két George Hamilton torta elkészítése :D

Jó étvágyat!

Egy kellemes látogatás

Múlt hét vasárnapja duplán is örömnap volt.
Egyrészt elautókáztunk a Duna kanyarhoz, egy szép kis faluba, Dömösre. Találkoztam Cuckával és két tündéri apróságával és kézbesítettem a Segítsüti 2.0 Janus tálját. Hajókat néztünk, Duna parton sétáltunk, fagyiztunk hármasban.
Másrészt :), Dömösről visszafele találkoztunk egy szívemnek igencsak kedves barátommal, Dórival :)

Az úgy volt, hogy Dóri jónéhány hónappal ezelőtt felajánlotta, hogy a kertjében lévő kis diófacsemetét vegyünk magunkhoz. Lévén az ő kertjében uralkodik a diófacsemete apukája (anyukája :), s két diófa egy kis udvaron tudvalevőleg nehezen fér meg.
Manapóval mindketten idült időhiányban szenvedünk, így a facsemete elhozatala mostanáig húzódott.
Vasárnap viszont sikerült a terv (igaz, eredetileg szombatra ígértük), hát mégis jobb későn, mint soha :)
Dóri kedvesen, mosolygósan fogadott, Manókája - aki legalább annyira aranyos és eleven, mint a mi Manónk, csak kutya "kiadásban" :) - érdeklődve szaglászta, kik is lehetünk, aztán úgy döntött bizonyára barátok vagyunk, ezúton is köszönjük a bizalmat :)
Manapó nekirugaszkodott és a Dóritól kapott ásóval felszerelkezve munkába kezdett, míg mi hármasban, pontosabban négyesben mulattuk az időt.

Dóri, többek között, azzal fogadott, hogy összerakott néhány konyhaedényt, amit régóta nem használ, gondolta, talán nálam gyakrabban munkára lesznek fogva. Mi az hogy! :) Fém keverőtálak minden méretben, az egész kicsitől az egész nagyig, osztott pároló edény, konyhai papírtörlő tartó - ilyet is régóta terveztünk venni. Egy nagy zsáknyi üres befőttesüveg! Mind-mind igazi kincsek egy magamfajta gasztro-blogger számára. Ezúton is hálám értük :)


S ha ez nem lenne elég, hát Dóri még tudta fokozni :)
'Úgy tudom, te nem sütsz otthon kókuszosat, mert Manapó allergiás a kókuszra, te viszont nagyon szereted' - mondta Dóri és egy tál becsomagolt kókuszos tekercsre mutatott 'ezt neked sütöttem'. Itt jegyzem meg, a kókuszos tekercsek földi pályafutása igen rövidre szabott volt, a másnap reggelt csupán két darab élte meg.
Manót kisujjnyi vékonyra vágott és ropogósra sütött sajtos-köménymagos rúddal várta, amiből kiadós adagot szintén csomagolt. Nos, Manó amellett, hogy helyben eltüntetett egy maréknyit a finoms sós ropogósból, este otthon is alaposan kivette a részét a pusztításból :) Manapóval ketten osztozkodtak a sajtos rudakon, nekem mindössze egy szálat hagytak, kóstolónak :)
És! A forrásvíz is a forrásból az igazi hasonlattal élve, sk sütésből megkóstolhattuk Dóri messzeföldön híres ökörszem aprósütijét. Ugye Max, nektek is nagyon ízlett? Hát nekünk is :) Az utolsó darabig :)


A sütik és konyhai edények mellett Manó kockakirakóst kapott, és még egy játékot, amire én is emlékszem gyerekkoromból, bevallom nem tudom, mi a hivatalos neve, de Manó név nélkül is nagyon élvezi rakosgatni :)

Amíg mi sütiztünk, beszélgettünk s míg a két Manó barátkozott :) és én megcsodáltam az ablakpárkányon elegánsan elnyúló dús szőrű macsekot, addig Manapó végzett a kis diófacsemete kiásásával. Fura mód, nem földlabdával együtt jött ki, a gyökerei között nem tartotta meg a földet, hiába ásta körbe Manapó.
A sokféle jóval és finomsággal megpakolva elköszöntünk Dóritól és Manótól és hazafele vettük az irányt.
Otthon első dolgunk volt a diófacsemetét alaposan előkészített földbe elülteni, majd bőven meglocsolni.
Remélem megfogódzik a mi kertünkben is, olyan szép sudár fává cseperedik, s olyan sok és finom diót fog teremni, mint az apukája Dóri kertjében.

Dóri, köszönjük szépen a kellemes délutánt, ha rövidkére is sikeredett, nagyon jól éreztük magunk, Manó azóta is emlegeti 'a kiskutyát, akinek ugyanaz a neve, mint nekem, és a fehérhajú Dórinéninél lakik' :)

Persze, az edényeket villámgyorsan elpakoltan, némelyiket munkára is fogtam, így fénykép elmaradt, s kertünk új lakójáról, a diófacsemetéről sem készítettem még képet, ez utóbbit mindenképpen pótolni fogom, már csak azért is, hog hosszú évek múlva megmutathassam 'neki', milyen kis fagyerek volt, mikor hozzánk került :)

Kétszer kettő napraforgó kenyér

Igen kellemes ért a minap. Egy kedves hangú emailt kaptam, amiben a küldő elmesélte, hogy a neten kering a napraforgó kenyér receptje, az én képeimmel, de forrás megjelölése nélkül ... szerencsére a email írója kinyomozta, kié a fénykép s így eljutott a blogomra.
Mint kiderült, a hölgy az evamagazin.hu szerkesztője s aziránt érdeklődött, beleegyezem-e, hogy a blogomról a napraforgó kenyér - recepttel, fényképpel, forrással - felkerüljön az evamagazin.hu oldalra.
Örömmel egyeztem bele :)
Egyetlen bökkenő volt, nem találtam az eredeti méretű fényképeket, csupán a blogra kitett, alaposan lekicsinyítettek rejtőznek a gépemen. Hát, nincs más hátra, mint előre, mondtam, úgyis terveztem sütni a napokban, hát azt majd ismét lefotózom s elküldöm a képeket az eredeti méretben.

Manóék óvódájában tegnap tartották az Anyák napi ünnepséget.
Mivel a csoportban kimondatlanul is én vagyok a "finomsütis édesanya" :), gondoltam, meglepem az apróságokat egy édesre sütött napraforgó kenyérrel.
Igen ám, de hogy lehetne igazságosan elosztani 28 apróság között a 16 szirmot s a virág közepét? ... Így született egy adag tésztából két édes napraforgó kenyér.
A két, oviba szánt, napraforgó kenyeret hétfő délután sütöttem, majd a még langymeleg kenyereket letakarva a konyhapulton hűlni hagytam, míg elmentem Manóért az oviba.
Hazaérkeztünkkor Manapóm már otthon volt és széles mosollyal az arcán közölte, hogy mindkét diós-mandulás-cukros süti nagyon finom lett, letesztelte! ... Mit ne mondjak, pár pillanatra kihagyott a szívem, aztán életem párjának hamiskásan csillogó szemébe nézve tudtam, csak ugrat :), a két kenyér érintetlenül várakozott a konyharuhák alatt.


De hát adva volt ugye a feladat, napraforgó kenyér otthonra is, hiszen csak nem hagyhatom férfiembereim ilyen finomság nélkül :)
Kedden reggel hát bedagasztattam a géppel még egy adag tésztát, s ebből újfent két napraforgó kenyeret sütöttem, egy édeset - dióval, mandulával, cukorral szórva -, s egy sósat - ezt pestos, zöldfűszeres vajjal kentem meg, s pirított magokkal szórtam be.
Az esti pusztítást, amit a két kenyérben véghezvittünk, nem fényképeztem le, pedig egy fotót megért volna :)

Kedd délután, az óvónénik s néhány apróság beszámolója szerint is, az édes napraforgó kenyerek nagy sikert arattak a Delfin csoport ovisai között :), az utolsó morzsáig elfogyott mindkettő :)

Mivel az oviba sütött két kenyeret édesnek szántam, egyenesen a tésztába tettem aprított aszalt sárgabarackot, két narancs héját és egy vaníliarúd kikapart magját.
Az otthonra készült kenyerek tésztáját natúran - külön ízesítés nélkül - készítettem. Az édes napraforgó kenyérhez cukorral, aprított mandulával, vaníliarúd kikapart magjával, citromhéjjal ízesített vajat használtam, míg a sós kenyér lapjait frissen aprított zöldfűszeres, pestos vajjal kentem át.

A hétfői és keddi sütésnél nem készítettem fázisfotókat, így a leírásnál a korábban sütött napraforgó kenyér fázisfotóit használom.


Napraforgó kenyér - édes és sós változatban
hozzávalók - tészta

250 ml langyos tej
125 ml olaj
2 tojás
76 dkg liszt (BL 55)
1 kk cukor
2 kk só
2 tasak szárított élesztő (2*7 gr)

hozzávalók - kenyérlapok kenéséhez100 gr olvasztott margarin
édes kenyérhez: + 1 narancs/citrom reszelt héja, 2 bő ek cukor, 1 vaníliarúd kikapart magja
sós kenyérhez: + 5-5 nagy bazsalikom- és oreganó levél, 2 kk fokhagymás-petrezselymes pesto, 3 csipet só, frissen őrölt bors

hozzávalók - külső kenéshez és szóráshoz1 tojássárga
30 ml tej
édes kenyérhez: pirított mandula, dió, cukor
sós kenyérhez: pirított szezám-, len-, napraforgómag, dió


A tésztához valókat érkezési sorrendben a kenyérsütő gép formájába teszem, majd dagaszt-keleszt programot indítok.
A másfél óra alatt, míg a program lejár, összeállítom az édes és sós kencéket. Mivel kétféle kenyeret akarok sütni, a 10 dkg margarint megfelezem.
Az édes kenyérhez a margarin egyik felébe belereszelem egy citrom héját, beleteszem a vaníliarúd kikapart magját, a cukrot, kevéske elnagyoltan felaprított mandulát, majd habosra keverem.
A sós kenyérhez a margarinhoz szórom a zöldfűszerek frissen aprított leveleit, hozzáteszek 2 kk pestot, sózom, borsózom, majd szintén habosra keverem.

A szépen megkelt, kifejezetten jó állagú, rugalmas tésztát mérleg segítségével két egyenlő részre osztom. Ha egy nagy napraforgó kenyeret sütnék, ezt a lépést kihagynám. Az egyik tészta darabot konyharuhával letakarom, a másikkal dolgozom tovább.

A tészta darabot lemérem és pontosan ketté osztom. Egyik felét letakarom és pihenni hagyom, a másik felét, szintén mérleg segítségével, öt egyenlő darabba vágom.
Az ötből négy tésztadarabot egyenként 20 cm átmérőjű körré nyújtok, megkenem a cukros/sós margarinnal, majd ráteszem a következő tészakört. Az ötödik lapot nagyjából 22 cm átmérőjű körré nyújtom, ez a többi tetejére teszem úgy, hogy a tésztakupac szélén körben leérjen, és ezt az ötödik lapot már nem kenem meg. Ilyen lesz:


Éles késsel, a peremtől 1 cm-re, négy felől csillag alakban bevágom úgy, hogy a tésztát nyolc fele osszam.
Középről kiindulva, a kapott nyolc háromszöget kifele hajtom. Ezek lesznek a külső szirmok. Valahogy így:


A másik fél tésztadarab negyedét levágom és félre teszem (nem négybe vágom, az egész negyedét veszem le).
A megmaradt tésztát lemérem és ismét pontosan öt fele osztom.
Négy darabból egyenként 18 cm átmérőjű körlapokat nyújtok, megkenem a cukros/sós margarinnal majd egymásra teszem. Az ötödik lapot most is kicsit nagyobbra, 20 cm átmérőjű, nyújtom és a megkent lapokra helyezem, hogy körben lelógjon.
Óvatosan alányúlva felnyalábolom a tésztakupacot és a kihajtogatott szirmok közé teszem. A tésztákat egymáshoz igazítom, majd a még érintetlen tésztaköröket is nyolc fele vágom, úgy, hogy a peremtől 1 cm-re indulva, a vágások a már meglévő és kihajtott szirmok közepénél kezdődjenek.
Az újabb nyolc szirmot is kihajtom, ezek lesznek a napraforgó belső szirmai.
Ilyenformán:


A megmaradt tésztadarabba - attól függően, hogy édes vagy sós napraforgó kenyérhez készül -, beledolgozok kevéske cukrot-durvára vágott mandulát -kevéske reszelt narancs/citromhéjat vagy fél kk pestot-frissen őrölt borst- gondolatnyi sót, majd gömböccé formálom, kissé ellapítom, a tésztavirág közepére helyezem és köré igazgatom a kihajtogatott szirmú tésztaköröket.


Tojássárga tej keverékével átkenem a szirmokat és a tésztavirág közepét, majd megszórom - ismét, attól függően, hogy édes vagy sós lesz - dió-mandula-cukor vagy napraforgó- len- szezámmag-dió keverékével.

Sütőpapírral letakarom és beteszem a 200 fokra előmelegített lerbe. * 6 percet sütöm így, majd lekapom a sütőpapírt, a sütő hőjét visszaveszem 175 fokra és további 20-25 percet még sütöm.
A lerből kivett, eszméletlenül illatos, csábító napraforgó kenyereket az alattuk sütőpapírral rácsra emelem és hűlni teszem.


* Ha egy kenyeret formázok az egész tésztaadagból, akkor 10 percig sütöm 200 fokon, letakarva, majd további 30-35 percig 175 fokon, a tetején lévő sütőpapír nélkül.
Most, hogy két kenyér készült egy adag tésztából, amíg az egyiket formáztam, a másikhoz a tészta két réteg konyharuha alatt pihent. Amíg az első napraforgó kenyér megsült, addig megformáztam a másodikat és visszamelegítettem a lert 200 fokra.
A tésztának nem ártott ennyi pihenés, ugyanolyan ruganyos, jól formázható lett, s a pestos, magos napraforgó kenyér is ugyanolyan magát kellető-etető volt, mint édes, cukros-diós-mandulás testvére.

A formázás nem ördöngösség, nagyjából 20-25 percet vesz igénybe, ennek egy része a méricskélés :), megéri mérleget használni az osztáshoz.


Jó étvágyat !

Segítsüti átadás - Cucka, köszönöm!

Szombaton kirándulós, kalandos napunk volt. Dömös, Dunakanyar, találkozás Cuckával, Segítsüti átadás, fagyizás, hajók nézegetése, felfedező út a Duna parton.
De vegyünk csak mindent szép sorjában.



Két Segítsüti csomagot vállaltam készíteni - kedves licitnyertesemnek, Ullapoolnak pénteken adtam át a csütörtök este-péntek kora reggel készített sütiket tartalmazó csomagot.
A péntek este-szombat kora reggel összeállított csomag kézbesítését szombatra terveztük, szép idő esetén személyesen. A szép idő azért volt kitétel, mert Cucka és jómagam annyira ellentétes irányban lakunk, hogy sem jövet, sem menet nem esne útba, s esős, zimankós időben az egyirányba majd két órás autókázás helyett a posta futárszolgálatára támaszkodtam volna.
De nem így lett, ragyogó napsütést ígértek az időjósok múlt hétvégére, kivételesen igazuk volt :)



Felszerelkezve a szépen csomagolt Janus tállal elindultunk. Az úttervező szerint 1 óra 19 perc, gondoltam kerekítve lesz mondjuk másfél óra. Az úttervező persze nem számolt a szombat kora délutáni dugókkal, útfelbontásokkal, mindenki-arra-autózik-amerre-mi-megyünk állapottal, így lett az út majd két óra. Megérte :)
Megérkezést követően rövid telefonos egyeztetés után Manó és Manapó megálltak az éppen útba eső játszótérnél, én pedig kezemben a Janus tállal elindultam a megadott irányba. Mikor megláttam a vidám, messziről mosolygó édesanyát és a mellette apró lábain virgoncan szaladgáló pöttöm legénykét, tudtam, hogy Cuckát és Hunort látom :)



Tündérkisasszony Minkával később ismerkedtünk meg.



Míg Hunor fagyizás címszó alatt jóízűen elfogyasztott egy tejszínhabos tölcsért, Cuckával volt alkalmunk kicsit beszélgetni. Igaz, csak röviden, mert a fiatalúr sokallotta az álldogálással és beszélgetéssel eltöltött időt, így a tölcsér fogytán hazafele vette útját, amilyen aprócska, olyan határozott lépésekkel :)



Elköszönés után megkerestem enyéimet a játszótéren, majd hármasban leballagtunk a Duna partra, hajókat nézni. Szerencsénk volt, három hajó is elúszott a Dunán - nagy személyszállító, teherhajó és motoros kishajó - Manó mindegyiket lelkesen követte, amíg a Dunába ömlő kis patak útját nem állta :)
Hajószemle és sétálás után visszakanyarodtunk a játszótér melletti fagyizóhoz - bocsánat Max, időnként elcsábul az ember gyereke -, ahol Manó kért egy tejszínhabos tölcsért. Már éppen meséltem volna Manapónak, hogy Cucka kisfia is ilyet evett, mikor hangos kacagásra fordultam meg, az említett pöttöm legényke egy újabb fagyistölcsérrel a kezében boldogan kacagott édesanyjára. Cucka bemutatta Minka kiskirálylányt, csodaszép szemek, aprócska babakezek.
Kihasználva, hogy a legények - Hunor, Manó, Manapó - fagyiznak, Cuckával beszélgettünk még egy sort, majd a lassan késő délutánba hajló időre tekintettel elbúcsúztunk, s mi hazafele vettük az irányt.

Otthon Manó lelkesen előkereste tavaly nyár óta ideiglenes száműzetésben lévő kishajóját és vidám csatakiáltással közölte, ő a leghíresebb hajóskapitány egész e kerek világon :)

Kedves Cucka, ezúton is nagyon szépen köszönöm a nagylelkű licitet !

Segítsüti átadás - Ullapool, köszönöm!

Nagy nap volt a mai! :)

Ullapoolnak, kedves licitnyertesemnek átadtam a Janus tálat, amire a Segítsüti 2.0-n licitált.

mézesek naracsosan, és pisztáciás biberle

Kicsit kalandos volt ...
Mint a licitlezárás utáni egyeztetésnél kiderült, bár egyikünk sem lakik Budapesten, két, egymástól nagyjából 600 m-re lévő irodaházban dolgozunk :) ... személyes találkozásnak semmi akadálya.
Óráinkat ugyan nem, de időpontot egyeztettünk ... ma, 1.00 óra, az adott épület recepcióján.
Mivel igencsak izgultam, minden vánszorgó tizedmásodperc hosszú óráknak tűnt ... a megbeszélt időpont előtt néhány perccel érkeztem ... vártam és vártam és vártam ... mondom, az a másfél perc, ameddig várakoztam, óráknak tűnt ... megnéztem az órám ... és elhűlve tapasztaltam, hogy egy egész órával korábban érkeztem! ... hiszen még csak dél van! ...
Gyors fejszámolás, nem lehet dél, az eddig lezavart konferencia hívásaimat számolva ... de annyira bizonytalan lettem hirtelen (mint a viccbeli egyszeri emberke, nem is tudom, talán bizonytalan vagyok, de lehet, mégsem :) ...
Szerencsére gyorsan kiderítettem, hogy a karórát nem állítottam vissza még anno, mikor annak ideje lett volna ... hát, látszik, hogy nem gyakran hordom ezt a karórát.

mézes tál

Ullapool pontban érkezett és roppant kedvesen, már messziről mosolygott. Néhány percet sikerült beszélgetnünk (hiába, két modern nő, szólít a munka s a kötelesség, no meg a főnök is). Megtudtam, hogy nem mindennapi nickneve erre a városra utal a festői szépségű Skóciában.

mézes tál

Kedves Ullapool, ezúton is nagyon szépen köszönöm a nagylelkű licitet!

Remélem a sütik legalább annyira ízlenek, mint amennyire szépnek találtad a Janus tálat.

a magos túrós pogácsák a biberlével és mézespogácsával megpakolt tál mellett kaptak helyet

Köszönöm !

Az év felfedezettje és szponzora :)

Aki egyben az év felfedezettje is, s aki már most készül a nem-is-olyan-távoli-jövőbeli nagy versenyekre, ahol övé lesz a legszebb és legpirosabb és leggyorsabb és leghangosabb és legügyesebb és leg- autó.



És aki legalább annyi szép nagy kupát, elismerést, oklevelet, kitüntetést fog begyűjteni, mint az édesapja. De lehet, hogy eggyel többet :)



Hétvégén a Hungaroringen jártunk, edzés napon. Hiába, mint ahogy semmit sem, úgy az autóversenyzést s a rá való felkészülést sem lehet elég korán kezdeni :) Manó szerintem a génjeiben örökli az autóversenyzés szeretetét :)



"Belső kapcsolatunk" révén :) a pályán száguldó versenyautók messziről történő csodálása mellett, Manó testközelből is megszemlélhette a színes, hangos autókat, sőt!, némelyiket ki is próbálhatta! S ha még lehet fokozni, hát nagy kamionba is beülhetett!



Pici korától nagyon intenzíven él meg minden élményt, így a két óra alatt, amíg kint voltunk úgy, de úgy elfáradt, hogy időnként halkan neszező hortyogással aludta végig a hazafele vezető utat :)




Otthon aztán közölte, hogy nagyon jól érezte magát, menjünk ki máskor is. S hogy ő is autóversenyző lesz :) Ha évek múlva is így érzi majd, mi támogatni fogjuk, s egyetlen kérésünk lesz csupán - ügyesen, okosan, szépen, és ... gyorsan!



S mivel az autóversenyzés bizony nem olcsó sport, s Villám McQueen-ek is van szponzora - Rozsdamaris :) - hát szóba került a támogató kérdése is ...



nem sokkal azután, hogy elmagyaráztuk Manónak, mit is jelent a szponzor vagy más néven támogató az autósportban, szuszogva leemelte az aprópénzes dobozt a polcról, és hosszas válogatás után egy maréknyi csillogó fémpénzzel a markában azt mondta - én leszek Robi bácsi szponzora és ezt neki adom, hogy tudjon versenyezni és tudjon gyorsan menni és vegyen belőle új gumikat és mindenik gumi más színű legyen, hogy szép legyen és gyorsan tudjon menni ... és Robi bácsi menjen gyorsan és az ügyességével ne sodródjon ki ... és én leszek Robi bácsi szponzora :)



Ez a post nem jöhetett volna létre Manapó és a Proex motorsport nélkül :)

Kálvária

Tudom én, hogy az egyszerű földi halandó van a szolgáltatókért - helyesebben Szolgáltatókért - s még véletlenül sem fordítva.
Tudom én, hogy meg lehet élni otthoni internet és TV nélkül.
Tudom én, hogy az estére maradt "üres" órákat - amíg a mosógép még leforgat egy adagot búcsúzásképpen - el lehetne tölteni máshogy is, mint a TV előtt kucorogva és időnként félálomban motyorgászva életünk párjának, hogy "de igen, nézem, csak most éppen nagyobbat pislogtam".
Tudom én, hogy a munka nemesít, de abba se halt még bele senki, ha este 9-kor otthon nem a céges levelei között turkált és vadul csépelve a számítógépet igyekezett összeállítani azt a táblázatot, amire fél órája kapott "már tegnap is késő volt" felkérést kedvenc főnökétől.
Tudok én sok mindent, csak éppenséggel nem értem.
Nem értem, hogyan lehet egy Szolgáltató annyira pofátlan, hogy bekötés után két héttel nem fizetés címén kikapcsolásra felszólító fél sajtcetlit dobjon a postaládába - úgy, hogy számlát! még nem küldött!, a szerződésről már nem is beszélve ...

Történetünk a TV-, telefon- és net Szolgáltató F...t-el (hevenyészett fordításban "SzálHálózat") szépen, már-már mesebelien indult, gondoltam a vége is mesebeli lesz, boldogan neteztek/TV-tek, amíg meg nem haltak. Hát nem így lett. Inkább úgy, hogy hajukat tépve mérgelődtek a kedves Szolgáltató mázas cserépfazekassága miatt.

Úgy kezdődött, hogy február elején megrendeltem Szolgáltatótól egy csomagot, TV és internet egyben. Megrendelést nyugtázták, közölték 30 napon belül munkatársuk kiszáll helyszíni felmérésre, majd még egyszer beszerelésre. A helyszíni felmérés részt nem értettem, ha egyszer Szolgáltató honlapja szerint minden megrendelt szolgáltatásuk elérhető városkánkban, sőt az adott utcában is, de hát legyen, szálldossanak kifele.
Igen kellemes meglepetés ért, mikor a megrendeléstől számított két nap múlva érces férfihang felhívott és mondta, hogy akkor jönnének szerelni. Holnap. Bökkenő volt, hogy este nyolc körül hívott, a holnap pedig munkanap volt. Igen gyors reagálásukat megköszöntem s megegyeztünk, harmadnapra jöhetnek.
Jöttek. Ketten. Kedvesek, rendesek, segítőkészek, még viszonylag időben is érkeztek és aránylag rendet is raktak maguk után. Bekötötték, áthúzták, beizzították, elindították, csatlakoztatták, beprogramozták, kipróbálták. Működik! TV is, internet is, hibátlanul.
Aláírtam itt meg ott meg amott, hogy voltak, ketten, szerelték ezt meg ezt.
"Számlát és szerződést postán küldenek majd, hibabejelentést tenni és érdeklődni ezen a számon lehet."
Örömmámor. Van TV, működik az internet. Minden hibátlan. ... aha ... ahogy azt a mesebeli naiv ügyfél elképzelte.

Eltelik egy hét, postaládát amúgy is nézzük naponta, Szolgáltatótól semmi.
Eltelik két hét, postaládát amúgy is nézzük naponta, Szolgáltatótól semmi.
Hmmm.
Aztán érkezett. Szolgáltatótól. De nem ám számla vagy netalán szerződés. Fityiszt! A5 sajtcetlire, láthatóan írógéppel! írva: "Helyszíni felmérésünk során tapasztaltuk, hogy önök nem szerepelnek számlázási rendszerünkben. Számlatartozás esetén a szolgáltatást lekapcsoljuk. Kérjük vegye fel a kapcsolatot területi képviselőnkkel a 06 - mobilszámon."
?!?! Tessék?!
ad 1) én fizetnék, csak küldjenek már egy számlát!, ad 2) se cégnév, se dátum, se fejléces papír, se aláírás, se megszólítás, se beazonosítás, se semmi! ennyi erővel a szomszéd Juliska néni égetnivaló unokája is írhatta volna, szórakozásképpen, ad 3) mivan!?!
Megadott mobilszám hívhatatlan, kicsöng megszakadásig, már perzsel az újrahívó gomb, semmi. Nem gond, központi szám, ellavírozok a menüben. Végre, ismerős automata hang "minőségbiztosítási okokból beszélgetését rögzítjük". Hurrá, gondolom, legalább tanúm is lesz. ... én balga ...

Sikerül beazonosítani magam, ügyfélszám nélkül kissé macerás, de hát mit csináljak, se szerződést, se számlát, így ügyfélszámot sem kaptunk még. Elsírom panaszom, miszerint megrendeltem, kijöttek, bekötötték, azóta is várom a számlát és a szerződést, sehol semmi, most pedig az én orrom alá dörgölik, hogy nem fizetek. Ügyintéző nem érti. Elmondom ismét, más szavakkal, ki tudja ... fizetnék, de nem kaptunk még számlát. Fizetni akarok! Számlát kérek! Ügyintéző megérti, nem a szolgáltatást reklamálom, hanem a számlát, pontosabban annak hiányát. Gondolom, nem sok ilyen hívást kaphattak. ... Utánnanéz, érdeklődik, átkapcsol, visszakapcsol, hümmög, papír zörög, végül: számlázási osztály szerint rövidesen kapjuk a számlát. Kérdem és a szerződés? A szerződést, ami a Szolgáltató kötelezettségeit és a mi, mint ügyfél jogait rögzíti, azt mikor kegyeskednek postázni? ... A többi néma csend és zavart hümmögés, frappáns megfogalmazásom elszállt az éterben, annyi a válasz, hogy a szerződést az adminisztrációs osztály intézi, és hát biztosan küldik ők is. Hamarosan. Valamikor.

Egy hét, semmi. Két hét, semmi. Március vége fele kissé zaklatottan hívom a központi számot, hurrá, minőségbiztosítási okokból most is rögzítenek, sikerül ellavíroznom a menüben, hurrá, valaki bele is szól, nem géphang.
Elsírom búmat-bánatomat, miszerint szolgáltatás üzemel, de én, kis renitens, ügybuzgó, stréber ügyfél, szeretnék már végre fizetni! és szeretnék már végre kézhez kapni egy szerződést! Ami rögzíti többek között az én, mint ügyfél jogait, és a Szolgáltató kötelezettségeit ...
Ügyintéző nem érti, mi a baj, ha egyszer minden működik, elmagyarázom hát ismét, egyszerű szavakkal: fizetni akarok, kérem a számlát! Most! Kérem a szerződést! Most! Azt hiszem egy nagyjából másfél hónapja bekötött és működő szolgáltatásnál ez már elvárható a Szolgáltató részéről, hogy egy nyomorult számlát és egy apróbetűkkel megtűzdelt szerződést postázzon. Vagy talán gyalog hozzák? Akkor is ide kellett volna érjen, ha csigafogattal küldik!
OK, tisztázom, nem a telefonvonal másik végén hebegő és az egészet csak most kapisgáló ügyintéző fejét szeretném leharapni, meg úgy általában senkiét sem. Csak könyörgöm, küldjenek már egy számlát. Fizethetnékem van.

Április 13-án! végre! megérkezik! két, azaz kettő darab számla, külön borítékban, persze! Egy február közepétől március végéig és egy az áprilisi szolgáltatásra. Hurrá! Végre! Halleluja!
Másnap reggel első dolgom átutalni a kiszámlázott összegeket. Megvan. Végre. Szerződést ugyan még mindig nem kaptunk a két hónapja bekötött és működő szolgáltatásról, de hát legalább fizetni tudtam, megvan a számlaszám, ezentúl utalhatok minden hónapba számla nélkül is, hiszen fix áras szolgáltatást vettünk. ... aha, ahogy egyre naivabb ügyfél elképzeli ...

Április 14-én este otthon akadozik a net, de hát betudtuk a viharos szélnek, zápornak, zivatarnak.

Április 15-én, immár, ha nem is verőfényes, de napsütéses reggel, net nincs. Sőt, TV sincs. Mármint a készülék megvan, de hiába nyomogatom a gombokat, se kép, se hang.
Szolgáltatót felhívom, már otthonosan lavírozok a menüpontok között. Beazonosítom magam - van már vevőkód számom!, a számlákról, ugye -, elmondom kálváriánkat dióhéjban: február eleje megrendeltük, február közepe bekötötték, február vége óta kétszer reklamáltam, hogy se számla, se szerződés, tegnapelőtt! érkezett egyszerre két! számla, tegnap kifizettem, erre ma nincs se kép, se hang, se semmi. Talán nem kellett volna fizetnem? Ja, és szerződés még sehol, két hónapja. Ha kőbe vésik, már akkor is elkészültek volna vele.
Ööööö, hááááát, szóval, izé, komolyan mondom, láttam magam előtt a telefonos ügyintéző homlokán legördülő izzadtság cseppeket, ... na szóval, azt kellene, hogy nyújtsam be a befizetések igazolását, mert akkor látszana, hogy hamarabb fizettem, mint ahogy lekapcsolták a szolgáltatást.
Elismétlem még egyszer ... annak ellenére, hogy kétszer reklamáltam, csupán most kaptam számlát ... ahogy megkaptam, ki is fizettem ... akkor miért is kötöttek ki?! Csak úgy jópofiból?
Hááát, szóval, izé, öööö, gördülő izzadtságcseppek, szóval, ... Ha benyújtom a fizetési igazolást, akkor visszakötnek.
Véletlenül sem hangzott el az elnézést, bocsánat, mi hibánk, sajnáljuk, de még gyenge szinonimájuk sem.

Modern világban élünk, eletronikus bankon keresztül utaltam, de hát Szolgáltató kissé elmaradott, emailt nem ismeri, csak és kizárólag faxon tudom elküldeni, vagy személyesen, az általában 10.00-16.00 közötti ügyfélfogadásra. Aha. Mi meg nem dolgozunk. Marad a fax.
Kinyomtatom, ráírom, vevőkódot is, elfaxolom, fax igazolást megvárom, elment, oda ment, az összes oldal.

Április 16. Se net, se TV. Szolgáltatót felhívom, lavírozok, azonosítom magam, örömmel konstatálom, hogy ezúttal is rögzítik, mogyoróhéjba foglalva elmondom kínkeservem: számlát nem küldtek, reklamáltam, kétszer is, szerződést sem küldtek, számla két napja, egy napja befizettem, másnapra lekapcsoltak, befizetés igazolását átfaxoltam, nem kapcsoltak vissza. Kihangsúlyozom, hogy ŐK számláztak KÉSVE, és hogy szerződésnek még mindig híre-hamva sincs.

Óóóóóó, hát én kedves kis naiv - hogy ne mondjam bugyuta - ügyfélke. Az nem megy ám olyan gyorsan. Behajtási csoporthoz ment a fax, behajtási csoport átadja számlázási csoportnak, számlázási csoport beazonosítja, számlázási csoport visszaigazolja behajtási csoportnak, behajtási csoport értesíti technikai csoportot, technikai csoport előjegyez, technikai csoport visszaköt. Három-négy nap, de inkább öt. Áááá, nem, nem naptári nap. Munkanap. Ha a technikai csoport nincs túlterhelve. Meg ha Allah, nagy Manitu, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a Napisten és Holdisten, a tengerek ura Neptunusz, meg Zeusz is úgy akarja, s ha Héra sem köp a levesbe.

Eszembe ötlött a kiskakas és a tyúkocska meséje, ahol szegény tyúkocska félrenyelte a magot, a kiskakas meg rohant a kútra vízért, kút küldte fűzfához gallyért, fűzfa küldte kemencéhez pogácsáért, ésatöbbi, s mire a kiskakas a vízzel visszaért a tyúkocskához, szegény szárnyas jószág már egy jobb világban csipegette a magokat ...

Azért sem adom fel! Nem ám. Nem fogjuk a saját s egymás haját tépni Manapóval a nettelenség s tévétlenség miatt. Nem ám. Majd jól kivárjuk, míg a technikai csoporthoz körbeér a kedves, ügyfélközpontú, gyors reagálású Szolgáltató. Azért sem megyünk személyesen asztalt csapkodni az ügyfélirodába. Már csak azért sem, mert ügyfélfogadás 10.00-17.00, 10.00-16.00, 9.00-15.00, 10.00-15.00 között van. A város másik felén. Csak és kizárólag ott, csak és kizárólag akkor. Csak és kizárólag a kedves ügyfelek minnél jobb, hatékonyabb, gyorsabb, kényelmesebb kiszolgálása érdekében.

A szerződést, ami rögzíti többek között a mindenható és mindenek felett álló Szolgáltató felelősségét és kötelezettségeit, valamint a nyomorult, semmibevett, eltaposott, lenézett ügyfél jogait a mai napig sem kaptuk meg.
Majd.
Egyszer.
Sohanapján.