2012. jan. 2.

Birsalmasajttalan sanyarú gyerekkor


Arra a döbbenetes következtetésre jutottam, így néhánypár évvel huszonéveim után (sicc! :), hogy igencsak sanyarú gyerekkorom volt.
Történt ugyanis, hogy guglizott receptek között barangolva, sokba beleolvasva, megállapítottam, hogy majd mindegyik bejegyzés szeretetteljesen emlékszik vissza a boldog gyerekkorra, amikor is (általában) nagymama konyhája és/vagy szobája csak úgy illatozott ősszel, télen a szekrény és/vagy stelázsi és/vagy almárium tetejére sorakoztatott birsalmáktól ... aztán nagymama előhozta a kamrából/spájszból a féltve őrzött birsalmasajtot és vékony szeletekre vágva kínálta körbe.
Nos, nálunk nagymamák voltak - kedvesek, szeretetteljesek, odaadóak -, konyha is, meg szoba is, Kismamánál stelázsi is, saját kezűleg hímzett, hófehér, keményített fügönyökkel, de birsalma, az nem volt. Se belőle sajt.
Szóval mondom, igencsak sanyarú gyerekkorom lehetett ... mit nekem a tágas udvar, a hatalmas homokozó, az üvegezett veranda párkányára hűlni tett világfinom kása, amilyet csak és kizárólag Kismama tudott főzni, a méretre szabott csodaszép babaruhák Mami keze alól, az öklömnyi paradicsomokat termő kert, a tyúkok-disznók-lovak, az utcában lakó gyereksereg, ha egyszer ez az egy, a birsalmasajt kimaradt gyerekkori élményeim közül. 





 

Mikor ÉSzüleim felhívtak, hogy kell-e nekem birsalma, azonnal igent mondtam - nehogy tizen-huszonév múlva Manó vagy Tücsi felhánytorgassa, nekik is birsalmasajttalan sanyarú gyerekkoruk volt :).
Érkezett a szállítmány ÉSzüleimtől, hatalmas műanyag dobozban, több kilónyi megfőzött, átturmixolt, további feldolgozásra váró birsalmapép formájában, mellé vagy hét deci birsalmalé és egy üveg finom, édes, aromás, frissen eltett birsalmalekvár.

Innen minden ment a megszokott kerékvágásban, a gugli jó barát, rengeteg receptet feldobott. És a receptek mindegyikében rengeteg cukor állt a hozzávalók felsorolásában, általában a birsalmapép 80-100%-nak megfelelő mennyiség. Egyetlen helyen láttam 60%-nyi cukrot.
Néztem, méricskéltem, ide töltöttem, oda mértem és végül abban állapodtam meg magammal, hogy maximum 45% cukor ... jó na, lehet picivel több, de legfennebb 50%, ez a legtöbb, amit hajlandó vagyok a birsalmapéphez tenni.
És lőn. 1 kg birsalmapép és 48 dkg cukor összeházasításával meg némi természetes "adalékanyaggal" - dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must!, szerecsendió - játszottam, és lettek olyan, de olyan birsalmasajtjaim, hogy ha a mesebeli király ezt írta volna ki próbának fele királysága elnyerésére, nos, akkor én az egész királyságot vinném. :D Igen, aki ismer, az tudja, nemcsak tökéletes, de szerény is vagyok.



Mikor már szépen poszogott a cukros, fűszeres birsalmapép, rájöttem, hogy valamibe ki is kell majd szedni dermedni. Persze, lehetne egy folpackkal kibélelt őzgerinc formába, de hát az túlságosan egyszerű lenne, bonyolítsunk rajta egy kicsit.
Első körben folpackkal kibéleltem két Ikeas szilikon jégkocka formát, igaz, írta rajta, hogy csak vízzel használható, gondoltam, csak nem lesz olyan pechem, hogy kilyukadjon. Balszerencsém nem, viszont szívecske és virág formájú birsalmasajtom az lett. Finom volt, amíg tartott. Valami faramuci kis torkos csenőmanó mind-mind eltüntette. :D
Mivel a folpackkal-apró mélyedéses szilikonformával való pepecselés az én türelmem is meghaladta, második körben egyszerűsítettem. Lapos műanyag dobozokat béleltem ki folpackkal, ezekbe öntöttem a készre rotyogtatott birsalmasajtot, nem vastagon, legfennebb ujjnyi magasan. Dermedés, száradás után enyhén bevizezett, fém sütiformázóval kiszagattam. Spanyolviasz 297 :D
Utolsó momentumként, a natúrnak meghagyott, cukros birsalmapépet egy, még karácsony előtt vásárolt és nagyjából mézeskalácsemberkét formázó (sütésálló és fagyasztóban is használható) szilikon formába adagoltam. Lett három mézeskalácsemberke alakú birsalmasajtom, volt görbe "nyalókabotjuk" is, szintén birsalmasajtból, de azt, szerintem, valamelyik birsalmasajt emberke felfalhatta :D


Birsalmasajt több ízben

hozzávalók

birsalma
cukor
tetszés szerint ízesítők: darált vagy durvára vágott dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must, szerecsendió

Az első fázisokat ÉSzüleim végezték, úgy írom, ahogy ők csinálták - egyszer mindent el kell kezdeni alapon, ők is először. :)
A birsalmákat alaposam megmossuk, kettőbe-négybe vágjuk, héjastól mindenestől főni tesszük nagyjából annyi vízbe, ami ellepi. Kb 10-15 perc alatt készre főzzük. Leszűrjük, az értékes levét felfogjuk, nagyon finom gyümölcslevesbe, lekvárhoz keverve, vagy csak úgy magában, hidegen (vigyázat, 2 dl-nél több egy húzásra megfuttathat). A megfőtt birsalmákat meghámozzuk, magházukat kiemeljük. Pürésítésként első fázisban paradicsomdarálóval próbálkozunk, nem jó, jöjjön a botmixer :)
A töménytelen mennyiségű birsalmapürét jól záródó, nagy műanyag dobozba pakoljuk és alkalomadtán elszállítjuk kedvenc és egyetlen lányunknak. :)

Mérlegre állítom egy elég nagy fazekam, belemérem a birsalmapüréből 1 kg-nyit, hozzázuttyintom a 48 dkg cukrot, majd főni teszem. Citromlé kimaradt, mert az egyetlen itthonlévő citromot elhasználtam raguleveshez és teába.
Kevergetve, nagyobb lángon hagyom, amíg főni kezd, majd takarékra visszaveszem a lángot és időnként megkevergetve nagyjából bő egy órát főzöm. Hogy ne poszogjon ki a tűzhelyre, de azért fedő alatt se legyen, a lábosra egy olajfröccsenés gátlót teszek. Bevállt, spanyolviasz 298 :D
Amíg a birsalma rotyorászik, a kiválasztott formát/formákat folpackkal kibélelem.
Óra múlva kistányérra cseppentek a forró birsalmapépből, megvárom, hogy kihűljön, megkóstolom, mennyei!, szilárdulása is jó. Külön edénybe szedek az 'alapból', frissen reszelt szerecsendióval bolondítom, 2-3 percig még rotyogtatom. Adagolhatom. Ez lesz a natúr birsalmasajt.
A maradék birsalmapépet több kisebb edénybe osztom.

Lesz szezámmagos-aszalt vörösáfonyás. Ehhez a szezámmagot száraz palacsintasütőben kicsit megpirítom, az aszalt vörösáfonyát összevagdosom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, aztán folpackkal bélelt formába teszem.


 Lesz diós-citrusos. A hámozott, megpirított diót ledarálom (darabosra is lehet hagyni), a kandírozott citrushéjat kicsit összeaprítom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, időnként kevergetve, majd folpackkal bélelt formába teszem.



És végül a kedvencem, a mustos birsalmasajt. Valami fenomenálisan finom!
ÉApám még ősszel készített mustot illatos, sötét Izabella szőlőből. A musttal teli, lezárt üvegeket egy órán keresztül 80 fokon dunsztolta, így kihűlés után, hűtőben tartva nagyon sokáig eláll.
Ebből a mustból keverek a birsalmapéphez, sajnos nem mértem a pép és a must mennyiségét, saccperkábé érzésre öntöttem. A mustos birsalmapépet kb 15-20 percig poszogtatom kis lángon, fröccsenésgátlóval letakarva, időnként megkeverve. Kistányér, cseppentés, kóstolás, dermedés ellenőrzés, frenetikus. Folpackkal bélelt formába öntöm.


A formákat vékony konyharuhával (tüll, ha van) letakarva hűlni-dermedni teszem. Egy-két nap múlva egy széles és mélyebb kartondobozba sütőpapírt simítok, a birsalmasajtokat kiveszem a formákból, a dobozba sorakoztatom, vékony konyharuhával/sütőpapírral/tüllel letakarva jól levegőző, nem túl meleg helyre teszem. Azért a doboz, mert az oldalain szépen megáll a konyharuha, nem ér a sajtokhoz, nem ragad hozzájuk.
Nagyjából másfél-két hétig csak annyit csinálok, hogy naponta megforgatom a sajtokat és főleg az első napokban cserélem a sütőpapírt alattuk, így a birsalmasajtok alját és tetejét is éri a levegő, jobban száradnak.

Manó kérdezte, édesanya ez micsoda. Birsalmasajt, nagyon finom, kóstold meg. Szinte borítékolhattam volna a válaszát, biztos finom, de most nem kérek, inkább majd máskor. Eltelt egy hét, vendégség volt, szépen kiszaggattam a sajtokból, apró muffinkapszlikba és tálcára tettem, fogyott is szépen. Másnap reggel azt mondtam Manónak, ha ügyesen reggelizik, utánna megkóstolhat egy falatot ebből a finomságból. Mi az, édesanya? Olyan, mint a gumicukor - feleltem én. Csak sokkal finomabb - kontrázott Manapó. Azóta Manó is szereti, igaz, ő úgy tudja, házi gumicukrot majszol :)

Jó étvágyat !

5 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Na de kérem! Még hogy gumicukor! :-DD

Ennyi türelemmel ilyen csodákat csinálni! Csak tudnám, mikor... Annyira klasszak lettek!

Ja, míg el nem felejtem! Hasonló sanyarú gyerekkorom volt :-DD Döbbenetesen hasonló!

Niki írta...

Természetes gumicukor:))))

Engem ugyan a hideg kiráz a birs almától, még jobban a sajtjától,de nagyon jó volt olvasni:))))

Petra írta...

Jópofák lettek! A csenőmanóknak aztán egy szavuk sem lehet, sanyarú gyerekkoruk meg főleg nem lesz. :)
Imádtam ezt a posztot, megmosolyogtam.
Kívántam már Boldog Új Évet? No, akkor most: BÚÉK!

marisz57 írta...

Nagyon sokoldalú vagy! És találékony!Én csak simán folpackkal bélelt tepsibe szoktam tenni és késsel szelünk belőle. De te a megjelenési formára is ügyelsz, lesz mire visszaemlékezni a gyerekeidnek

Garffyka írta...

Köszönöm :)

CV, a mikorra válaszolva; hihetetlen, hogy az emberben milyen energiák rejlenek úgy éjfél és hajnali 3-4 óra között :)