2015. dec. 17.

Vacsora, de nincs kenyér

Van az úgy, hogy az adventi készülődés, a karácsonyi tervezés, az Örömsütire sütögetés közepette az ember lánya elfeledkezik a hétköznapokról ...
Reggeli készítés közben még eszemben volt, hogy kenyeret is akarok sütni, aztán a napi tennivalók sodrásában teljesen elfelejtettem. S valószínűleg nem is jutott volna eszembe, ha csemetéim nem szólnak, hogy édesanya, mit vacsorázunk? ... Ühüm, jó kérdés. Kenyér nincs, palacsinta sütéshez ugyan minden alkatrész rendelkezésre áll, de hétköznap este 7-kor nem állok neki palacsintát sütni. Persze, a kisboltban van kenyér, de ilyenkor már eléggé morzsásra szikkadt, úgyhogy a palacsinta után ezt az ötletet is elvetettem. Közben gyerekek terítenek és kánonban érdeklődnek, hogy mi lesz a vacsora. Főzhetnék kását, de aprónépség most éhes, nem húsz perc múlva. ... Nos hát, a vacsora ... legyen ... öööööööö ... Megvan!

Sajtos, csirkemellsonkás tortilla, rántottával, csalamádéval körítve



Halkan áldom az eszem, hogy mindig van itthon egy tasak kész tortilla (igen, bolti, igen, lehetne itthon is sütni, de akkor nem tudnék nyolc perc alatt vacsorát tálalni). Kell még némi reszelt sajt (soksoksoksok :-), kívánság és hűtő tartalom szerint kolbászvég, maradék sült hús, csirkemell sonka. A rántotta most mezítlábas, azaz semmi extra nincs benne, a csalamádé saját eltevés.

Holnap pedig öregtésztás kenyeret sütök, Jenőke nemsokára bedagasztja :-)

Jó étvágyat !

Nincsenek megjegyzések: