2008. júl. 26.

Zimme-zumm és a gombócleves

Virágéknál ég a világ
Sütik már a rántott békát
Zimme-zumm, zimme-zum
Recefice bumm-bumm-bumm
...

Gondolom, ha nem is mindenki, de igen sokan ismerik ezt a gyerekdalocskát, ahol a helyszín (Virágéknál) és az alapcselekmény (békasütés) bemutatása után két szereplő is színre lép: Bíró Marcsa és Varga Gábor. Marcsánk tűzrőlpattant leányzó lehetett, gyorsan odafutott, izibe odakapott és lám, máris egy zamatos békacombot ropogtatott. Szegény Gáborunknak - vagy azért mert lassú volt, esetleg nemtörődöm és patópál módjára azt gondolhatta, ej ráérünk arra még, hogy békacombért loholjunk - csak a béka füle jutott, ami köztudottan igencsak aprócska, annyira, hogy nincs is.
Zimme-zumm, zimme-zumm
Recefice bumm-bumm-bumm
Miért is magyarázom, mondhatni, elemzem a gyerekdalocskát? Nos, nem emelkedett költészeti szempontból. Manóval bocsátkozunk zimme-zumm elemzésbe, valahányszor Virágékat énekeljük.

Anya énekej. Zimme-zumm. És anya énekli. Manó pedig, a megfelelő soroknál kiegészíti, zimme-zumm, odakapp, vajgagáboj, békafüle.
És utánna elmagyarázza, anya pedig segíti a történet kikerekedését:
Vajgagáboj nem kapott. Nem kicsim, Gábor lusta volt és szófogadatlan, ezért csak a békafüle jutott neki.
Majcsa odakapp, pipihusi, zimme-zumm. Bizony Manó, látod, ha te is jössz enni, mikor édesanya hív, neked is jut finom békacomb és pipihusi.
Nem kapott, zimme-zumm, vajgagáboj. Nem kapott. Mert Gábor nem volt ott idejében. Szegény Gábor éhes maradt.

Manó egy kis ideig még elmélkedik a sors eme fintorán, miszerint, aki gyors az jóllakik, aki lassú, az éhes marad. Aztán úgy dönt, hogy ez nem igazságos és megszánja Gábort. Szegény Gáboj, baba főz, leves, gobbóc leves, Gábojnak. Gáboj hami-hami. Baba kevej, baba főz. Gobbóc leves Gábojnak.

Aztán egy merőkanállal és benne egy jókora papírgombóccal körbejárja a házat Gábort hívogatva, Gáboj hami-hami! S mivel természetesen nem találja, hogy a kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon, kinevezi öreg maciját Gábornak és beülteti a saját etetőszékébe és megkínálja papírgombóccal.
Később, a biztonság kedvéért, hogy senki ne maradjon éhes, a rénszarvast a kisszékbe teszi.
Az egy gombócból sok lesz, mind ott tornyosul a rénszarvas előtt az asztalkán.

És Manó boldog mosollyal nyugtázza, ez a nap se múlt el hasztalanul.
Baba főz, gobbóc leves, Gábojnak. Ömaci hami-hami. Gáboj hami-hami.
Ebédnél, immár többszörös biztosításként, ismét visszatér Vajgagáboj és Manó időnként megjegyzi odaad, jeves Gábojnak, odaad.
Zimme-zumm, zimme-zumm
Recefice bumm-bumm-bumm

1 megjegyzés:

max írta...

Légyszike nézz be hozzám, van ott egy kis meglepi Neked!!