2014. márc. 27.

Elveszettnek hitt képek_2


Ha már sikerült meglelnem az elveszettnek hitteket, hát gyorsan posztolom is, nehogy valamilyen faramuci módon újra köd előttem, köd utánnam "eltűnjenek".


Azt hiszem, ez a kalózhaó volt életem első formatortája, amikor nagyjából annyit tudtam a tortákról, hogy finomak :) és, hogy egyszer majd én is akarok olyan szépeket készíteni, mint a magazinokban :)
Manó abban az évben nagyon örült a szülinapjának, ugyanis a kalózhajóból készült egy próbasütés (1.), aztán a nagyszülős szülinapjára egy torta (2., ez a siklóernyős), aztán egy kalózhajó a gyerekbulira (3.) és egy haláfejes szintén a gyerekbulira (4.), és ugye az oviba is vittünk tortát (5.) Szóval öt torta egy szülinaphoz, nem is rossz :)
Azt azért tisztáztuk, hogy a hetedik, nyolcadik, további szülinapjain nem úgy lesz, hogy annyi torta, ahány éves :)


Amikor a kalózhajót faragtam, pontosabban faragtuk Manapóval, akkor még nem tudtam, hogy néhány szál spagetti csodákat művel stabilitásilag. Nem ismertem a csokigyurmát, ami lényegesen megkönnyítette volna a kötélzet, létra, kormánykerék, stb. megformázását.
Azért, így sem lett rossz :), főleg, hogy a tengeren úszó kalózhajóhoz gyöngyökkel megszórt kis sziget és színes gumicukrokkal megpakolt kincsesláda is tartozott :)


A siklóernyős torta nyaralásunk egyik nagyon kellemes emlékéről készült, Manóval ketten siklóernyőztünk, ott nagyon fent a magasban, icurka-picurka házikók (többemeletes szállodák) és még pirinyóbb emberkék fölött suhantunk, eszméletlenül jó volt. Főleg, hogy nem ijedtünkben visongtunk teli torokból mindketten Manóval :)


Manapó igen aktívan közreműködött mindkét tortánál, a siklóernyősnél a homokos tengerpart neki köszönhető, ugyanis este tíz órakor szorgalmasan reszelte a kekszet, hogy homok legyen, ráadásul kétféle kekszet, mert a víz felé ugye nedvesebb, sötétebb a homok :)
Az ernyőt eredetileg nem ilyenre terveztem, de a kicsit felfújt lufira rajzolt-formázott íróka-ernyő másfél nap alatt sem száradt ki :( Így hát egy nagyobb rákszirommal pótoltam, amihez marcipánnal ragasztottam a ernyő "kötelét", ehhez pedig vékony gumicukorral fogtam oda az éppen siklóernyőző és szélesen mosolygó marcipán Manó figurát. Az biztos, hogy marcipán emberfigura formázásban még bőven van ügyesedni valóm :)


A kalózhajó és a siklóernyős torta kakaós és vaníliás piskótalapokból és főzött csokoládé, illetve vanília krémből készült.

 

A halálfejes finomság vékony keksz alapon (házi keksz összetörve, kevés olvasztott vajjal, vaníliás cukorral összedolgozva, tortaforma aljába betömködve) sok-sok őszibarackos-túrós-tejszínhabos krém egy kevés zselatinnal összefogva. A tortához Manapó készített sablont, ennek alapján szórta meg kakaóval, hogy az őszibarackos-túrós tortán vigyorogjon egy rémes halálfej.
Igen, abban az évben kalózok volt a gyerekbulis szülinap témája :-)

1 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Istenem, ez a kalózhajó :-)))

No és a siklóernyős kaland, fantasztikus lehetett!