2008. aug. 26.

Egy osztálynapló margójára - Osztálytalálkozó 2008

Ígéret szép szó, így most, ígéretemhez híven, igyekszem beszámolni egy rendhagyó osztálytalálkozóról.

Anno, alig pár évvel ezelőtt :-), 1989-ben ballagott egy vidám csapat az akkori Természettudományi Líceumból, Kolozsváron. Az évek alatt sokan sokfele jutottunk, voltak-vannak, akik tartották-tartják a kapcsolatot, s vannak (mint jómagam), akik sajnos teljesen elszakadtak a régi osztálytársaktól.

Szerencsére a mindenhova eljutó internet segítségével sikerült összeverbuválni az egykori végzős osztályt, dióhéjban megtudni ezt-azt egymásról s mesélni kicsit magunkról. GABI volt az első, aki merészen feldobta a magas labdát: az osztálytalálkozó ötletét. Sokan lelkesen bólogattunk, s elkezdődött a szervezés. A fő szervező Gabi volt, őt illeti köszönet és dícséret, hogy az időközben felmerült, lelkesedést lohasztó akadályok ellenére is töretlen kitartással dolgozott a kitűzött célért: 19 éves osztálytalálkozó 2008 augusztus 16-án. Mint általában, mikor nagyobb csapat összehívásáról van szó, sokféle ötlet repkedett, itt legyen, ott legyen, ilyen legyen, olyan legyen, végül - mindannyiunk örömére - GYÖNGYI kész tervvel lepett meg bennünket: ő és élete párja, az inaktelki református lelkipásztor, osztályfőnöki óra után szívesen látják az egész osztályt, helyszín Inaktelke.
Többszöri létszám és némi tervmódosítás után, végre elérkezett a várva várt nap, augusztus 16, szombat.

Gyülekeztünk az iskola előtt - amit időközben Természettudományi Líceumról Liceul Teoretic Onisifor Ghibu névre kereszteltek át.



Legnagyobb sajnálatunkra az osztályfőnöki óra elmaradt, Bara néni - Bara Magda egykori osztályfőnökünk - más elfoglaltsága miatt. Reménykedtünk, hogy legalább az egykori osztálytermünket megnézhetjük, de ez a kívánságunk sem teljesült, ugyanis az iskola épületét felújítják, mindenütt vödrök, állványok, óriási felfordulás az épületen belül és kívül is, és a portás nem találta az osztályterem kulcsát. Sebaj, kérésünkre előkerítette az osztálynaplót, amit nagy vidámsággal és némi nosztálgiával kevert melankóliával böngésztünk át.



Csoportkép az iskola előtt. Meg kell jegyeznem, alig hajszálnyit különbözünk végzős önmagunktól, "csupán" bölcsebbek, érettebbek és szebbek lettünk :-)


Az iskola elől kiscsapatunk, Gyöngyi vezetésével, elindult.
(elnézést, a képet este készítettem, ráadásul picit bemozdult)

Inaktelkén csodálatos környezet fogadott bennünket, szép és tiszta kis falu, nagyon szép portákkal, sok-sok gyönyörű virággal. (A faluról és a templomról külön bejegyzésben írok majd.)
Csomagok kirakodása, ismerkedés a környezettel és egy kis terefere után Jánosi Lóránt tiszteletes úr a templomba invitált mindannyiunkat.
Gyülekezünk, az osztályfőnöki óra helyett, rendhagyó istentiszteletre



Jánosi tiszteletes úr rövid, de nagyon szép istentisztelettel készült, melynek üzenete: törekedjünk arra, hogy mi magunk tiszta szívvel éljünk és ezt a hitet, a tiszta szivet, adjuk tovább gyermekeinknek is.

Az istentisztelet után röpke órára még a templomban maradtunk és a jelenlevők címszavakban, dióhéjba sűrítve elmeséltük merre jártunk, mit éltünk meg és át a ballagás óta. Réka felolvasta Bara néni levelét, aki, bár nem tudott eljönni, nem feledkezett meg rólunk - hogyan is tehette volna, mi voltunk a legkedvesebb, legaranyosabb, leg... osztálya! :-)

A beszélgetés ezután a szépen feldíszített könyvtár teremben folytatódott


Minden megfáradt, éhes utazó erről álmodozik, finomságoktól roskadozó, szépen terített asztal, kedves, szívélyes házigazdák

S mert a találkozástól, utazástól és egyéb izgalmaktól mindannyian megéheztünk, a vidám nosztalgiázás, "... és arra emlékszel ..." beszélgetések immár fehér asztal mellett folytatódtak


Míg mi, a nagyok, üldögélősen beszélgettünk, a gyerekek a pihenés aktívabb formáját választották, bujócska, kergetőzés, labdázás



A nap egyik fénypontja - a pörkölt.
Nyílt tűzön, hatalmas bográcsban, rengeteg husival, fűszeresen, finoman. És természetesen szigorú közösségi felügyelet mellett. Még a tiszteletes úr is kavargatta.


Pörkölt készülés figyelése közben jókat lehetett beszélgetni, emlékezni, s a házigazdák is meséltek, a faluról, a templomról, az életükről.


A főszakács úr, zöld kötényben


és a remekmű, hatalmas bográcsban


A pörköltet nemcsak elkészíteni kellett, de hozzáértő kezekkel, szemekkel tálalni. A főszakács úrnak még arra is volt gondja, hogy a petrezselymes krumplira is jusson a pörkölt finom szaftjából.


Pörkölt tálalva, káposztasalátával


A társaságból senki nem tudott (s nem is igazán akart) ellenállni az ínycsiklandó illatkavalkádnak, így hát pillanatok alatt ismét asztal mellé telepedtünk

A finomságos pörkölt és az édes bűnbeesésnek számító, hihetetlenül finom sütemények után bizony jólesett egy kis "ejtőzés", az élet fontos dolgai megvitatása mellett.

Röviden összefoglalva?

Akik ott voltunk kivétel nélkül nagyon jól éreztük magunkat. Érdekes és megható volt találkozni, visszaemlékezni ifjabbkori önmagunkra, rácsodálkozni, nicsak, miből lett a cserebogár, kit merre vitt az élete. A kezdeti, helyenként döcögős, elakadós beszélgetés útjából hamar felszakadt minden gátlás, és felszabadultan, nevetősen, jókedvűen emlékeztünk, meséltünk, kérdeztünk, őszintén érdeklődtünk.

Sajnáltuk, hogy sokan nem tudtak eljönni. Talán jövőre, a 20 éves évfordulóra.

A nap nagyon hamar eltelt, sokkal hamarabb, mint más napok, s mint kellett volna, az este hirtelen szállt le, s mi búcsúzkódtunk. Távozáskor Gyöngyinek még arra is volt gondja, hogy útravalónak, "a batyuba, hamuba sült pogacsaként" mindenki kapjon egy süteményes csomagocskát és egy csokor színes virágot.

Felírtunk címeket, telefonszámokat. Fényképek köröznek az interneten, mesélve magunknak és azoknak, akik most nem voltak.

A nagyon kedves, őszinte és szívélyes vendéglátás szép emlékként velünk marad. Szűkösebb napokon eszünkbe jut a roskadásig rakott, szépen terített asztal, a fától enyhén füstös illatú pörkölt, a sütemények ínycsiklandó halma hófehér tányérokon.
A viszontlátás öröme. A padtársak, osztálytársak nevetése, szemük csillogása.

Jövőre, a 20 éves találkozón, talán többen leszünk. Reméljük, hiszen jó lenne, ha énekelhetnénk

újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat,
csapjad össze, csapjad össze, csapjad össze a mancsodat,
és, hogy elférjünk, arra megkérünk, ne csinálj felfordulást ...

... csak gyertek el!

Személyes köszönet
Gabinak, a kitartó és töretlen lendületű szervezési munkájáért,
Gyöngyinek és Jánosi tiszteletes úrnak, a kedves meghívásért, szép környezetért, meleg fogadtatásért, finomságokért,
Mesinek a rengeteg fényképért,
MINDENKINEK a szép élménykért.

Nincsenek megjegyzések: