Morzsikák hőstettei: Fagyimennyország

Ettem én életemben sok féle-fajta-ízű fagyit mindenfelé széles e világon, közeli szomszédainktól kezdve Párizson át egészen Dubai-ig. De sehol olyan finomat, mint a Balaton közeli Gyenesdiáson, Maxnél, a Bringa Tanyán.
(jó, ez egy picit túlzás, de tény, Max fagyijaival együtt három ujjamon meg tudom számolni hol kóstoltam igazán jó fagyit; közel olyan jót, mint Maxé :-)

Nagykanizsáról jövet úticélunk a Bringa Tanya! Gumóval száguldottunk szélsebessen - persze az összes KRESZ szabály szigorú betartása mellett -, s én kicsit Szamár (Shrek) bőrébe bújtam, hiszen percenként kérdeztem páromtól, ott vagyunk már?! ott vagyunk már?!, pedig csak az ablakon kellett kinéznem, hogy lássam, nem még messze vagyunk..., nocsak, már közeledünk ..., Keszthely után járunk ..., hopsza! Gyenesdiás köszönti Önt! hirdeti egy tábla.

És már meg is érkeztünk!


A fagyispultot nehezen lehetett fagyira ácsingozók nélkül lefényképezni, s nem azért, mert a kiszolgálás, a minőség vagy a mennyiség bármi kivetni valót hagyott volna maga után.


Ezúttal, mivel előre bejelentkeztünk, ahogy rendes házból való emberkéknek illik :-), Max már várt bennünket. Szívélyes és kedves vendéglátó és házigazda, beszélgetésünket még ama nem elhanyagolható tény sem zavarta, hogy míg mi ráérősen lábalógáztunk Max serényen és keményen dolgozott. Térült-fordult, s a beszélgetést ott folytattuk, ahol pár percre abbahagytuk, míg Max beadagolta az újabb fagyit, ellenőrizte a frisset, pultban feltöltött, s ki tudja még milyen varázslatos konyhai bosziságokat követett el :-)

Míg azon törpöltünk, milyen finomságokat válasszunk - mert első nekifutásra az ember gyereke naivan azt hiszi, nem fog végigkóstolni mindent fagyit a bő kínálatból -, ismét megerősödött bennem a mondás igaza, miszerint sok jó ember (és bringa) kis helyen is elfér.


A fagyikról nem írok sokat, mert szókincsem talán szegényes a remekművek leírására.
Talán annyit mégis, hogy fenséges.
Még annyit, hogy kellően hideg, de nem fagyos, nem jeges, nincsenek benne jéggé fagyott-felolvadt darabkák.
S még csak azt, hogy krémes. Könnyedén krémes, már-már puha, olvad a nyelven, de nem tűnik el nyomtalanul, íze finoman megmarad. Semmi kellemetlen utóíz, aroma-érzet, az ízkavalkádból hiányoznak az E-k is.

A csokifagyi igazi belga kakaóból készül.
A kiwi fagyi valódi gyümölcsből, ugyanígy az összes gyümölcsfagyi.
A nyolc utáni mentás-csokoládés, hát az maga az édes bűnbeesés.
A joghurt fagyinál már kezdtem felemelkedni.

Nagymama pitéjénél pedig már lebegtem a föld felett. Azt a rafinált ízvilágot!
A bohócok csemegéjét - igazi gyerekfagyi - a fagyiban furfangosan megbuvó apró cukorkák teszik felejthetetlenné. Felnőtteknek is ajánlott.

A gesztenye fagyinál feladtam, hogy valaha is visszatérjek a földre.
A sacher és a somlói galuska fagyik, mintha csak mestercukrászok remekbe készül tortája és süteménye lenne, fagyiban megálmodva.

A citrom fagyinál pedig megfogadtam, ezentúl csakis itt fagyizom, a Bringa Tanyán.


Miért is Morzsikák hőstettei a bejegyzés címe?
Szerintem igazán hőstettnek számít egy olyan fagyizó megálmodása, létrehozása, színvonalas fenntartása, mint a Bringa Tanya. Tisztaság, kedves, mosolygós kiszolgálás, remekbe szabott, felejthetetlen fagylaltok, hangulatos környezet, finom sütemények, házi limonádé várják a betérő, fagyira, pihenésre vágyókat. Mint hűsítő oázis a végeláthatatlan mindennapok sivatagjában.

Morzsikák hőstettei: Pannicica, Z és a Balaton

Volt egyszer, hol nem volt, az üveghegyen túl, ahol a kurtafarkú malac sem túr, Szarvas és Mezőberény után, ám még Gyulán innen, Csabának Békés városa. Ebben a városkában éldegélt nagy-nagy boldogságban Pannicica Morzsika és az ő édes egy ura, Z.

Egy szép napon Pannicica és Z kerestek egy hatalmas nagy fát, jól körbejárták, innen is, onnan is megnézték, majd elővették hazulról hozott fejszéjüket és belevágták a nagy fába. Attól a naptól kezdve másra sem tudtak gondolni, mint a nagy fába vágott fejszére. Sem éjjelük, sem nappaluk nem telt el úgy, hogy a Nagy Célról ne beszéltek volna. Újra meg újra átbeszélték, fontolóra vettek minden számba vehetőt, aludtak rá egyet, aztán még egyet. Rekkenő hőség, mikor már tikkadt szökcsenyájak sem legelésztek, jégesős zimankó, háztetőket táncoltató szélvihar - meg se kottyant nekik. Csak a Nagy Cél lebegett a szemük előtt. Hosszú-hosszú napokon át, sokszor fáradtságtól, álmosságtól részegülten készültek a Nagy Napra, amikor elérhetik a Nagy Célt.

Hosszú hónapok teltek el. A Nap felkelt, s megint lepihent, az égen kergették egymást a Holddal, sok víz lefolyt a Dunán, de még a Tiszán is, az előző ősszel elvetett termés beérett, már-már aratták, mikor végre felvirradt a várva várt Nagy Nap.
Pannicica és Z a feladat súlyátol mit sem riadva boldog feszültségben várták az indulást.

Morzsika város összes Morzsikája, de még a tiszteletbeli Morzsikák is értük szorítottak. A cukrász kezében megállt a habverő, a kukta is elfelejtett torkoskodni, a kutya nem üldözte a macskát, s az sem a verebeket, az ősöreg toronyóra a bimm után nem ütött bamm-ot. Mindenki feszülten figyelt, majd három óra hosszat.

...

Bízva abban, hogy rövidke írásom fentmarad s az utókor tanulságára szolgál, az alábbiakban a Nagy Nap és a Nagy Cél izgalmait nem saját szavaimmal tolmácsolom, de következzék Pannicica elmesélése, saját számítógépbillentyűzetéről:

A strandhoz mindössze 100 m-re sikerült szállást szerezni, valami hihetetlen disznó szerencsével :) Strandoltunk, úszkáltunk, voltunk Badacsonyban hajóval, felmásztunk a kilátóba, visszafelé pedig beugrottunk 1-2 pincébe :)) Pénteken lefeküdtünk időben, mert másnap 6-ra terveztük a felkelést. Reggeliztünk, az idegességtől (hiába no, az ismeretlen) vagy háromszor voltunk fejenként WC-n… A szervezés valami szédületesen profi volt! A Boglárról indulókat sűrű hajójárat vitte át Révfülöpre, ehhez egy karszalagot kellett kérni, hogy átúszók leszünk. Áthajóztunk, tömve volt emberekkel, akik röhögtek, viccelődtek, izgatottan mutogattak a már indulókra, akik a vízben szelték a habokat. Kitöltöttük a jelentkezési lapot, megmérték a vérnyomásunkat, regisztráltunk. Naptej, vazelin a kihűlés ellen, ettünk egy müzliszeletet, leadtuk egy sátorban a csomagunkat, ruháinkat, hogy vigyék vissza Boglárra, és elindultunk. Mikor becsobbantunk, az első 100 m maga volt az iszonyat, a halálfélelem, a rettegés. Szörnyen hullámzott, de annyira, hogy ide-oda dobált minket, kapálózni kellett, közben utánunk is jöttek a többiek. Zuram kalimpált, hogy ússzunk a hajók felé, ha van valami, legalább meg tudjunk valamibe kapaszkodni, és ki tudjanak minket szedni. Arra gondoltam, hogy ezt nem fogom kibírni 5,2 km-en keresztül :( Egyszer csak megláttam középen egy piros bóját, de azt hittem, hogy ott is meg lehet kapaszkodni, nem pedig valami határkő, így szépen elhaladtam mellette. Később mondta egy pasas, hogy 500 m volt – egy örökkévalóságnak tűnt, és még csak 500 m??!! Teljesen más, mint az uszoda, segítség! A víz elsodort minket egymástól, buzgón küzdöttem, és ittam szorgosan az üdítő Balatont :) Egyszer csak feltűnt az 1 km-es, óriási bója! Aztán nagy sokára a 1,5 km-es kisebb! Onnantól kezdve viszont mindketten áteshettünk a kezdeti ijedtségen, sokkon, pánikon, be is melegedtünk kellőképpen, kitapasztaltuk a nyüvedék hullámokat, és elkezdtük hasítani a vizet! Sorban hagytunk le mindenkit! Tudod, a kopasz-kigyúrtakat is :))) Zuram jobban bírta, ő mindig előttem járt vagy 100 m-rel, és hátra-hátra nézve ellenőrzött, hogy élek-e még, én pedig mindig kinéztem magamnak valakit, akivel kb. egy tempóban úszunk, átnézegettünk egymásra idegenül is, biztatva, vizet nyelve. Ákost énekeltem magamban, nézelődtem, és arra gondoltam, hogy tyűha, ez egy országos buli, én meg itt vagyok a kellős közepén :) 3 km után már azt tervezgettem, mit kéne írni sms-ben, és mit fogok felvenni első nap a munkahelyen az ajándék pólóhoz :))) Mikor végül talajt ért a lábunk, valami hihetetlen hisztérikus nevetés fogott el, csak nevettem megállíthatatlanul. Mikor pedig megláttuk az eredményeinket… El sem akartuk hinni, hogy a cudar kezdéshez képest kvázi mekkorát hajráztunk 3,5 km-en! Nagy élmény volt, na! ... A 2.54 a Zuram ideje, én rávertem kemény 04 ezreléket vagy hogy :)

...

S mint a mesékben lenni szokott, a népek hetedhét országból csudájára jártak csodálatos Pannicicának és hősies Z-nek, akik még most is boldogan élnek, vidámságban, boldogságban, örök fiatalságban. :-)

Itt a vége, fuss el véle!

utószó: XXVII. Balaton-átúszás, száraz, de érdekes adatok az idei átúszásról

Új családtag

Pénteken, augusztus 8-án sok minden történt.
Manó 23 hónapos lett :-)
A párommal hajnalban keltünk és - erre évek óta nem volt példa - vonatoztunk, négy és fél órát.
Manót reggel ÉSzüleim ébresztették, sőt, további programként az esti játék, vacsora, fürdés-lefekvés is a tennivalók listájára került :-)
Meglátogattuk Max barátomat.
Rengeteg fagyit ettünk :-)
És, új családtag érkezett.
Illetve elmentünk érte.
Ő pedig hazahozott bennünket.

Ferrari piros, formás, nem zömök, de egyben van. Magányosan ácsorgott az udvaron több sorstársa között. Párom rátalált, mondhatni szerelem volt első látásra :-)
Látszatra megtévesztő lehet. Első pillantásra kicsinek tűnhet, s ezáltal könnyedén lehagyhatónak, pedig erős, mint a bors. Sőt. Mint a bors chilipaprikával és egy kevéske erőspistával. Hat sebességes és erejét, lendületét meg is mutatta, meghálálva, hogy gazdára talált bennünk.
Belső és pakolós méreteiről annyit, hogy mindene pont akkora, amekkorának lennie kell. Hűtőtáska, gyerekkocsi, gyerekülés Manóstól, két nagytáska, párom és jómagam kényelmesen elfértünk. S még csak nem is kellett kucorognom az ülésben, a lábamhoz nem kerültek csomagok.
Eredeti ruhájában is szép volt, de kicsit fel-átöltöztettük - illetve párom ügyességét dícséri a dizájn és a szép matricázás -, így már önálló személyiség lett, egyedi és messziről felismerhető köntösben.
A neve Gumó, igaz, hivatalos papírjain ez áll Fiat Panda 100hp Sport.

Ilyen volt




Ilyen lett

VKF! XVIII. - Különleges túrósok

Tévedés ne essék, már az elején tisztázom, a VKF! (kezdők számára Vigyázz! Kész! Főzz!, hogy ne legyenek zavarban, mint én voltam anno, nem sejtvén, hogy a három betű frappáns rövidítése a felhívásnak) kiírást Ízbolygó tette közzé, nem szerény személyem.

VKF! XVIII. - Különleges túrósok

Max barátom hívta fel rá a figyelmem és engem nyomban elkapott hév - hiszen szeretjük a túrós ételeket, a natúr túrókrémtől a juhtúrós körözöttön és különféle túróval rakott puliszkákon át a túrós sütiig, sőt, még azon túl is :-)

Szösszenetek-gasztro: Hétvégi menü főszerepben a túró, Garffyka módra

Zöldségleves bazsalikomos túrógaluskával
Juhtúróval rakott zöldséges puliszka
Tejfölös-tehéntúrós puliszka són sült csirkével és fokhagymás cukkinival
Aljanélküli túrós süti szilvalekvárral, őszibarackkal

Kipróbált és bevált receptek, személy szerint - kiscsaládom támogatásával :-) - csak ajánlani tudom.

Jó főzöcskézést & jó étvágyat!

Zöldségleves bazsalikomos túrógaluskával

Hozzávalók a leveshez (a zöldségek mennyisége, aránya ízlés kérdése, nálunk így készült): 3 szép szál murok, 2 daliás petrezselyem és ezek zöldje, fél fej karalábé, 2 közepes fej hagyma, 4 duci gerezd fokhagyma, 1-1 bő marék zöldborsó és paszuly (ez vegyesen zöld és sárga), három zsenge cukkini, egy fej paradicsom; ekanálnyi olaj, só, bors, levescsont ( nálunk csirkecsont volt kéznél, lehet mással is, ha nincs, jöhet a bevált leveskocka).
Hozzávalók a galuskához: 1 tojás fehérje, 4 ek gríz, 10 dkg túró, bazsalikom, csipetnyi pirospaprika

A zöldségeket felaprítom és az egy evőkanálnyi olajon a cukkini és a paradicsom kivételével megfuttatom (sorrend: hagyma, fokhagyma, murok, petrezselyem, paszuly, karalábé, borsó), vízzel felöntöm, beleteszem a levesnek való csontot (vagy vízzel felöntöm és hozzáteszem a leveskockát, ha nincs kéznél levescsont), sózom, borsózom, fedő alatt finoman rotyorászva majdnem készre főzöm. A cukkinit és a kockára vágott paradicsomot csak a végén teszem hozzá, nem jó, ha túlságosan elpuhul (családi "szakkifejezéssel" élve "trutyis" lesz).
Amíg a leves fődögél 3-4 szép levél friss bazsalikomot egészen apróra metélek, egy tojásfehérjét habbá verek (mélytányérban, villával felverve tökéletes), pirinkót sózom, hozzákeverem a túrót és a grízet, a bazsalikomot és a pirospaprikát is.
A közepes erősséggel fövő levesbe mokkáskanállal (akinek nincs türelme, ideje, lehet kiskanállal is) galuskákat szaggatok. Nagyjából 4-5 perc alatt megfőnek a túrós galuskák.
Szaggatáskor kezem ügyébe készítek egy poharat vízzel, minden második, harmadik galuska után belemártom a szaggatásra használt kanalat, így a túrós-grízes massza nem ragad a kanálra és az utolsó galuskának sincs zombi formája.
Óvatosan megkóstolom (forró tud ám lenni ez a tűzön főtt leves), ha kell utánna sózom, borsózom. Legvégül beleteszem az apróra vágott petrezselyemzöldet, egyet keverek rajta.



Juhtúróval rakott zöldséges puliszka
Tejfölös-tehéntúrós puliszka són sült csirkével és fokhagymás cukkinival

Sokan azt mondják, a puliszka a szegények étele. Valamikor biztosan így volt. Hiszen a "valódi" puliszkához mindössze víz + kukoricadara + só kellett, no meg puliszka-főző edény, puliszka keverő lapát (amivel semmilyen más ételt nem kevertek) és valaki, aki tudta olyan ügyesen keverni, hogy fia "molnárlegény" se maradjon a kész pulickában.

A puliszka nálunk főleg Manó születése után lépett elő ritkábban főzött ételből főszereplővé. Én mindig is szerettem és ÉSzüleimnél gyakran volt terítéken - jó sok juhtúróval, kovászos uborkával, kívánni sem lehetne finomabbat.
Kisgyerekes anyukák, apukák figyelmébe is ajánlom - hat hónapos kor után nyugodt szívvel-lélekkel adható.
Rakottan vagy zöldséggel, csibehusival keverve megállja a helyét bármilyen felnőtt menüben is, mindezek mellett kímélő, nem terheli a pocakot.
Finom magában vagy köretként. Hidegen, melegen. (nem, folttisztításra nem alkalmas, tehát nem mindenrejó csodaszer, csupán finom)

Alap-puliszka Garffyka módra

Hozzávalók: 1:3,5 arányban kukorica dara (nem liszt és nem a rizsszem nagyságú őrlemény) és folyadék. A folyadék lehet csak víz, csak tej vagy ezek keveréke (nálam általában fele-fele). Ezenkívül murok, petrezselyem, fokhagyma, hagyma, picurka olaj, kanálnyi vaj (margarin), só, bors és zöldfűszerek bármelyike (természetesen nem egyszerre) : borsikafű, bazsalikom, rozmaring, tárkony, petrezselyemzöld.


Murkot, petrezselymet a reszelő legkisebb fokán lereszelem. A fokhagymát átnyomom, hagymát apróra vágom és picurka olajon megdinsztelem. A zöldfűszert leöblítem, apróra vágom.
Kimérem a kukorica darát és a folyadékot. A folyadékot főni teszem a lereszelt murokkal, petrezselyemmel és az átnyomott fokhagymával. Mikor zubog, lennebb veszem a tüzet és folyamatos keverés közben szépen csurgatva hozzáadom a kukorica darát. (Csurgatva, azaz vékonyan öntve, nem egyszerre belezuttyantva) Nagyjából 8-10 perc állandó kevergetés következik. Vigyázat! a puliszka alattomos tud lenni, úgy tűnik nem is él, csak elvan az edényben, alig-alig emelkedik a teteje, aztán hirtelen nagyot pöffen és mindent beterít, forrón. Nagyjából félkész állapotban félrehúzom, párat keverek rajta, fűszerezem: só, bors. Ha teszek bele hagymát, akkor most van itt az ideje, hogy hozzáadjam. Visszateszem a tűzre és tovább kevergetem. Ha túlságosan sűrűnek találnám, öntök hozzá egy kis tejet (vizet) és gyorsan elkeverem, remélve, nem marad molnárlegényes. Az egyik "trükköm", hogy puliszkát nem fakanállal, lapáttal, de habverővel kerveve főzök. A habverőt időnként leütögetem az edény szélén, ne szedjen össze sokat; valójában kevesebb, mint egy kiskanálnyi szokott rajta maradni, ez gondolom, elhanyagolható mennyiség. A zöldfűszereket a végén keverem hozzá, ezekkel egyet rottyantok rajta. Kész. Miután félrevettem a tűzről, a biztonság kedvéért (és mert nem szeretem takarítani a tűzhelyről) még néhányat keverek rajta, hogy kiadja a bentmaradt gőzt. Hozzáadom a kanálnyi margarint és jól elkeverem. Állagra hasonlít egy sűrű tejbegrízhez, kicsit masszívabb, sűrűbb.
A puliszka önmagában is finom - mármint minden további rakás, rétegezés, sütés nélkül. Tejföllel, tejjel, kefírrel. Köretnek szószós ételekhez, paprikás, pörkölt.
Ha rakottan készítem, akkor kikent tűzálló tálba rétegezem.

A "rakás" lehet túrós, zöldséges (pl gombás raguval), ez esetben egy juhtúrósat (nagyobbik edény) és egy tejfölös-tehéntúrósat készítettem.



Juhtúróval rakott zöldséges puliszka

Hozzávalók: juhtúró (itt a bryndza típusú vált be leginkább, ez hasonlít legjobban az általam megszokott és megkedvelt kolozsvári brinza-hoz), (oliva)olaj, zöldséges alap-puliszka.
Tűzálló edényt margarinnal kikenek. Legalsó réteg zöldséges alap-puliszka, kicsit megkenem olajjal (kiskanálból vékonyan körbe-összevissza csurgatom olajjal), elmorzsolom rajta a juhtúrót. Namármost, aki valaha is próbált juhtúrót morzsolni, tudja, hogy a juhtúróval sok mindent lehet csinálni, morzsolni, azt nem. Én késsel-ujjal szoktam kisebb-nagyobb juhtúró darabokat szórni az olajjal megkent puliszkaréteg tetejére.

Következő réteg puliszka, olajjal meghintem, juhtúró. Ezt így folytatom, amíg az összetevők tartanak. Legfelső réteg juhtúró.
Lefedem és forró sütőbe tolom nagyjából 20 perc-fél órát, aztán fedő nélkül sütöm, pirítom 5-10 percet.
Ha van türelmünk megvárni, hogy valamennyire kihűljön, egyben szépen ki lehet csúsztatni az edényből és szeletelni, mint a tortát. Ugyanilyen finom forrón-melegen is. Kovászos uborkával, házi savanyúsággal. Nagyétkűeknek natúran grillezett csirkehusival. Paradicsommal, paprikával. Szépen terített asztalnál vagy suttyomban "kóstolgatva", a konyapult fölé hajolva. Csak ajánlani tudom.



Tejfölös-tehéntúrós puliszka són sült csirkével és fokhagymás cukkinival

Hozzávalók: tehéntúró, tejföl, zöldséges alap-puliszka; són sült csirke (eredeti receptötlet Max konyhájából, enyém annyiban különbözik, hogy sütés előtt megtűzdelem a combikat fokhagymával és bőr alatt megborsózom, először bőrével lefele sütöm 45 percet, aztán bőrével felfele, letakarva 10 percet, végül takarás nélkül még 10 percet szoliztatom, hogy ropogós, piros legyen, sülés után nagyjából 10 percet még a són hagyom); cukkini, fokhagyma, (oliva)olaj.

Tejfölös-túrós puliszkához egy tűzálló tálat margarinnal kikenek.
Az alap zöldséges puliszkához keverek 2 ek (nagyjából két ujjnyi) túrót, nem dolgozom el aprólékosan, csak hevenyészve.

Rétegezem: zöldséges puliszka, tehéntúró, tejföl. Nem keverem össze a tejfölt és a tehéntúrót, ugyanis ezzel a megoldással lényegesen több tejföl és kevesebb túró jutna a puliszkára, márpedig nekem éppen az ellenkezője a célom: sok túró, kevéske tejföl. Legfelső réteg tehéntúró és tejföl. Érdemes vigyázni, nem szabad az edény pereméig rakni, sülés közben a tejföl "megemelkedik" és a háziasszony úgy jár, mint jómagam, a szaftos tejfölös-tehéntúrós töltelék egy része a kis jénai edény peremére, fülére égett, s ha ÉApám nem oly nagylelkű, hogy elmosogasson helyettem, még mindig azt súrolnám.
Forró sütőben, fedő alatt nagyjából 20-30 percig "pihentetem", majd fedő nélkül további 5-10 percet sütöm még.
Juhtúrós társához hasonlóan, hűltebb állapotban ez is szépen tányérra csúsztatható és torta szerűen szeletelhető, ám ugyanilyen finom még melegen is.
Kovászos uborkával, paprikával, paradicsommal, zöldhagymával. Tejföllel meglocsolva. Főételnek vagy köretnek.


Nálunk mostanában són sült csirke körete volt a tejfölös-tehéntúrós puliszka, fokhagymás cukkinivel.



Fokhagymás cukkini

Hozzávalók: fokhagyma, cukkini, (oliva)olaj, margarin, bazsalikom, rozmaring. Edény, ami jól tartja a hőt, hogy a cukkini ne tocsogjon sokáig az olajban.

A fokhagyma gerezdeket vékonyan felszeletelem, a cukkinit nagyjából fél centis vastagságúra karikázom, a bazsalikomot, rozmaringot (ha zöld) közepesen apróra vágom. A forró olaj-margarin keveréken pár pillanatig megfuttatom a zöldfűszert (ha ilyen nincs, csak szárított, azt a végén adom hozzá), ráteszem a karikázott cukkinit és a fokhagymát. Forrón tartom, de lehetőleg ne égjen, lapáttal kevergetem, hogy a cukkini csak piruljon, de ne trutyisodjon. Minnél nagyobb az edény feneke és minnél kevesebb a cukkini, annál hamarabb megvan. Nagy adag cukkinit érdemes 2-3 részben elkészíteni. A cukkinit szűrőbe szedem, hagyom lecsepegni a fölös zsiradékot. Nem sózom, tálaláskor megszórom frissen őrölt borssal.


Aljanélküli túrós süti szilvalekvárral, őszibarackkal

Ilyen sütit már készítettem, eredeti recept a Morzsikákon - Dorati, Mesi köszönöm - keresztül Andi weboldaláról jutott az én konyhámba.

Szeretjük a túrót és a süti is finom volt ... mégis, nekünk valami hiányzott, párom szerint valami gyümölcs. Ettünk mellé egy kis házi szilvalekvárt és gyümölcsöt ... igen, ez az, valami gyümölcs, páromnak igaza volt.

Bennem elkezdett munkálkodni a tettrekész konyhaördögöcske, ha a tetejére kent lekvárral finom, milyen lehet, ha együtt sütöm a lekvárral? És ha gyümölccsel sütöm együtt? Így született a szilvalekváros aljanélküli túrós és az őszibarackos aljanélküli túrós.

Hozzávalók:
1 kg túró
15 dkg lágy margarin
5 ek gríz
2 ek liszt
12 ek cukor (nálunk 12 ek glukonon)
4 egész tojás + ide került a túrógaluskából megmaradt tojássárgája is
csipet só
1 citrom héja reszelve
2 cs vaniliás cukor
bő fél cs sütőpor
4 bő ek házi szilvalekvár és 1 mk fahéj
vagy
1 szép őszibarack és egy mk sütőrum
a tetejére : 1 kis pohár tejföl, 1 ek liszt, 1 tojás


A hozzávalókat a lekvár és a barack kivételével egy edénybe tettem és robotgéppel összekevertem.

Mivel egy adagból kétfélét terveztem sütni, a kidolgozott masszát kettévettem.

Egyik feléből készült a szilvalekváros: a massza harmadát-felét sütőpapírral bélelet tepsibe tettem, a megmaradt masszába beledolgoztam 4 bő ek szilvalekvárt és az 1 mk őrölt fahéjat, majd a lekváros masszát a lekvártalanra simítottam.

A tetejére a liszttel-tejföllel elkevert tojás került.


Az eredeti massza másik feléből készült az őszibarackos: a masszához kevertem az 1 mk sütőrumot, sütőpapíros tepsibe simítottam, majd a barackot (hámozás nélkül) vékony cikkekre vágtam és a túrós massza tetejére tettem, cikkenként ferdén állítva-fektetve, belenyomkodva a tésztába.

Erre jött a liszttel-tejföllel elkevert tojás.

Mindkét tepsit előre melegített (nagyjából 180 fok, légkev.) sütőbe tettem és nagyjából 45 percig sütöttem , az első tíz perc után visszavettem 175 fokra.

A szilvalekvárosat fahéjas porcukorral, az őszibarackosat csak porcukorral szórtam meg, még melegen.



Azt hiszem sikerem volt :-) hiszen kell ennél jobb referencia?



Szószedett:
murok - sárgarépa
petrezselyem - a petr gyökér maga
paszuly - bab (hüvelyes, zöld vagy sárga vagy vaj)
gríz - búzadara
fia - egyetlen
molnárlegény - ebben a vonatkozásban: darás étel főzése közben keletkezett csomó, amikor a dara nem oldódik el szépen a folyadékban, de apróbb-nagyobb csomókba áll össze
pulicka - puliszka
suttyomban - lopva, leplezve

Manó pillanatok - a dolgozó áram

Reggelente szoktuk megbeszélni Manóval, hogy édeapa ement do(lgozni), édeapa majd hazajön munkábój. Azt is, hogy édeanya is emegy do mert munka van. Természetesen baba is do, Ijénke maminá(l), van munka, például homokozóóó és várja a babát. Este pedig - akárcsak édesapa és édesanya - baba is megjön, hazajön munkábój.
Tehát elmegyünk dolgozni és megjövünk a munkából. Ez a természetes.

Pár napja esti fürdetés közben áramszünet lett, vihar volt és a nagy szél megrongálhatott valamit. Nincs pánik, kéznél az elemlámpa, ennek meghitt fényénél törülközünk, baba fejvesz pimazsa, bejebújik hájózsákba.
A szolgáltató gyors lehetett, vagy a hiba kicsi, az esti ceremónia vége felé ismét van áram, égnek a fények.
Manó kommentálja az eseményeket: Ájam ement do, ájam munka van. ... Jámpa ég, ájam hazajön, ájam megjön munkábój.

Sült szilva - lekvárnak

Nos, elkövettem azt a "hibát", hogy lefekvés előtt megnéztem a blogom. S mivel Zsófi hiányolja a szilvalekvár receptjét - ez az a lekvár, amit Manó is szeret (egyelőre) -, előrehoztam a holnapra tervezett blogbejegyzést és megosztom ezt a "családi titkot", mert egy Morzsika kérése számomra parancs :-).

A cím nem tévedés, sült szilvából lett a lekvár. Tehát ez amolyan sütött-főzött lekvár. Szilvából. Mert mit csinál az ember lánya, ha ÉSzülei jóvoltából hozzájut nagyjából 10 kg óriás szemű, érett, magvaválós és ugyancsak lédús szilvához - amit ezúton is nagyon köszönök! :-) -? Hát, befőzi. Kompótnak, lekvárnak.

Namármost, a lekvárhoz ugye nemigazán jó a nagyon lédús gyümölcs, tehát a levét elpároljuk. Igen ám, de ki szeret rekkenő hőségben, meg amúgy is, órákig álldogálni a tűzhely mellett és elzsibbadó karokkal, gépiesen kavargatni a forrón poszogó szilvalekvárt? Nos, én biztosan nem.

A sült szilvalekvár receptjét ÉSzüleim kísérletezték ki, sok évvel ezelőtt, bevállt, s azóta anyáról lányára száll a "titok".

Durván négy kg magozott szilvát két tepsibe tettem, a sütőt bekapcsoltam nagyjából 240 fokra, a fél szilvákkal teli tepsiket bedugtam az egyre forróbb sütőbe. És magukra hagytam. Nem vagyok kegyetlen, sem rideg, de a szilvák jól elvoltak magukban, szépen párologtatták levük. Pár perc híján egy órát sültek, eközben háromszor megkevertem, forgattam. Elismerem, a sütőből kivett sült szilva látványa gyengébb idegzetűeknél okozhat némi sokkot, de nem, ez nem valami gyenge rémfilm kelléke, a tepsiben kb két kg-nyi sült szilva pihen .

Mikor úgy ítéltem, annyi levük maradt, ami a lekvárhoz kell, de nem több, a két tepsi tartalmát óvatosan - forróbb, mint hittem! - belezuttyantottam egy lábosba, hozzátettem a kikészített glukonont, befőző cukrot és dzsemfixet, némi fahéjat és sütő rumot. Mivel a szilva forró volt, az édesítő, a cukor és dzsemfix hamar felolvadt. Nagyjából hat percig pöfögtettem, állandó kavarás közben. A szilvákat magozáskor csak félbe vettem, de sülés közben héjuk, húsuk szépen megereszkedett és összetöpörödött, nem kellett külön kézimixerrel aprítani, mindössze annyit tettem még az ügy érdekében, hogy habverővel kavargattam a lábosban. Hat percnyi poszogás után félrehúztam a kész lekvárt, óvatosan-ügyesen üvegekbe adagoltam. A megtöltött üvegekre befőző fóliát tettem, amit előzőleg kicsit beáztattam, erre a fémtetőt, amit legjobb tudásom szerint szorosra zártam, és zsuppsz, a forró lekvárral teli, lezárt üvegeket fejtetőre állítottam. Az ajánlás szerint 3 percre kell fejre állítani, én biztos, ami biztos alapon 6 percig hagytam őket a fordított világban.

A négy kg magozott gyümölcshöz két, közepesen púpozott mk őrölt fahéjat, egy ek sütő rumot (olyat nem találtam, hogy befőző rum), egy tasak 2:1 dzsemfixet és 20 dkg glukonont tettem, pontosabban 4 bő ek híján 20 dkg-t, a 4 bő ek befőző cukor volt. Természetesen lehet glukonon nélkül, csak befőző cukorral eltenni.

A befőző fóliát (celofánt) méretre vágtam amíg a szilvák szaunáztak a sütőben, majd a méretre vágott celofán darabokat kevéske langyos vízbe áztattam. Így lehet vele dolgozni, nem törik, szakad, amint a forró lekvár gőze megcsapja.

Az eredmény, öt üveg finoman savanykás, sűrű, húsos, zamatos szilvalekvár magáért beszél .

Itt aljanélküli túrós sütit kísér a házi szilvalekvár, és néhány, a befőzéstől megmenekült, szilvaszem.

Eseménydús hétvége

Az eseménydús hétvége valójában szombaton kezdődött, s bár a nap nagy részében csupán kettesben voltunk párommal - Manó motojon do(lgozni) megy mamiho , amíg mi, édeapa és édeanya szintén do, azaz ügyeket intézünk.

Szóval ügyintéztünk az ország másik végében. S mivel repülőnk (még) nincs, a hétköznapi használatú, elérhető árú űrtechnológia is várat magára :-), kénytelenek voltunk korunk egyik bevált szállító eszközét választani, azaz autóztunk. Egy forró nyári napon, szombat reggel. Az M7-es autópályán. A Balaton irányába. Csipetnyi túlzással úgy is fogalmazhatnék, nem voltunk egymagunk az autópályán. Viszont közelebb áll a valósághoz, ha azt írom, egy kis olajjal meglocsolva, akár hering-formációt is könnyedén felvehettünk volna, amint lépésben araszoltunk több száz (ezer, sok-még több-rengeteg) autós között. Sajnos "természetesen" voltak vagánykodók, akik a leálló sávon, sőt azon túl is, gonoszul robogtak előre, gondolván, ők az okosak és ügyesek, majd bevágnak valaki elé, ha netán hirtelen elfogyna a leálló sáv. Nem tudom mások hogyan vélekednek az ilyen "vagányokról", személy szerint - ha hatalmam lenne hozzá - ott helyben, rögtön és azonnal elvenném a jogosítványukat, legalább 1-2-60 évre. Kivétel, ha beteggel vagy mindenperces kismamával száguld. De ez más téma.

Szombati utunk sikerrel zárult, bár küldetésünk teljesítéséhez szükséges néhány további részlet összerakása, bízunk a sikeres kimenetelben. :-) Látogatásunkról, mely nem az ügyintézéshez kapcsolódott, de annál kellemesebb volt, máskor számolok be.

Az igazi nagy események vasárnap reggel 7 órakor kezdődtek, mikor is párom és ÉApám bőszen belevetették magukat az erőt próbáló feladatrengetegbe: 30+++ fokos rekkenőségben betonozni, zsalukövet hordani, vágni, igazgatni. S míg a férfiak éhes oroszlánként vetették magukat a feladatra, addig Manó és udvartartása - ÉAnyám és jómagam - a hűvös házban mulattatta az időt.

Manó reggel még kissé kába volt , de hamar felébredt és sátorlakó lett. Olyan természetességgel bújt be s ki a sátorból, mintha legalábbis hetente sátortáborozni mennénk. S hogy minden a helyén legyen, rövid időre beköltöztette a sátorba a kisautókat, Bobót, Öregmacit, majd ő is befészkelte magát.


Késői reggeli után elindultunk a kaland felé.

Manóval lovagolni mentünk, immár másodszor!
Dajiá (daliásan) és déjceg(en) üli meg a lovat :-), hiába, lovas nemzet vagyunk. Apró kezével időnként hátratolja a szemébe esett kobakot, ez van, a legkisebb méret is nagy még a fejecskéjére . De ilyen csekélységtől nem zavartatta magát, részletesen megfigyelt mindent a lovasút során - másodszor 10 percet ült a nyeregben! -, fűt, fát, virágot, legelésző lovakat, boci tajkát, s időnként, talán önmaga biztatására is, megjegyezte baba nem jees (nem leesik).



Lovaglás és tíz percnyi ló simogatás után baba megkejes boci tajka és a kezében szorongatott másfél szénaszálat mutatta baba enni ad boci tajka :-) Sikerült elmagyarázni és meggyőzni, hogy a bocikat (elnézést, tehenek) nem lehet úgy etetni - kézből - mint otthon Bobó vízilovat vagy Öregmacit, így aztán letette a szénaszálakat az épp majszoló tarka tehén előtt tornyosuló szénacsomóba. Megnéztük a bárányokat, kicsiket és nagyokat, egy fiatal bika borjút, egy fekete kutyát, sok legelésző tarka tehenet, szekeret, traktort, széna kupacokat, szalmabálákat, fűt, fákat, bokrokat. Mindent. Kétszer is, mert Manó tudásvágya kiolthatatlan és csillapíthatatlan. (hála az égieknek)

Délutáni szundi után, a nap megkoronázásaként hatalmas pancsolás!


Manónak már remegett a kicsi szája, egy idő után a nagy pancsolás ellenére fázott a vízben, de szívszaggató hangon hajtogatta baba nem kimegy! baba bent majad! baba úszik! Két részletben pancsoltunk hatalmasat, labdát kergettünk, óriási hullámokat pancsoló vízi szörnyeset játszottunk. Nem tudom ki fáradt el jobban, Manó vagy mi :-)

Baba úszik után a hintaágyban üldögélve bizony jólesik egy bögre nem hideg, mejeg tej és egy kis elmélyült elmélkedés.


Kifáradva, de töretlen lelkesedéssel Manó a homokozóba vetette magát. Pillanatok alatt a feje búbjáig homok borította :-)
Gereblyézett, ásott, homokot pakolt, feladatokat osztott édeanya segít, édeapa csináj gobbóc.

No lám, itt a legifjabb konkurencia Max barátomnak? :-)

Vacsoránál a felhők között jártam. Mohó és torkos lévén felbontottam egy üveg frissen készült szilvalekvárt. Amíg én kilátástalannak tűnő küzdelmet vívtam az üveget elengedni nem akaró fedővel, addig Manó bejött a konyhába, szemügyre vette mivel foglalatoskodom, majd baba hami-hami abbó. Sikerült, a üveg és a fedő elengedték egymást, s Manó a kezébe kaparintott kiskanállal kissé tartozkodó, de boldog mosollyal megkóstolta a sötét lila-bordó színben pompázó, saját eltevésű szilvalekvárt ... és ... ízlett neki!

Gyümölcsei a banán és az alma, más gyümölcsöt, így a szilvát is csak csellel, furfanggal eszik, és eléggé kétkedve fogadja az új ételeket, ha a látvány valamiért nem tetszik neki egyszerűen közli nem jó, baba nem hami-hami, nem! Ennek ismeretében azt hiszem érthető, hogy lekvártól maszatos szájacskája láttán elfelejtettem az éjféli lekvár befőzést és fáradalmait.

Az eseménydús naptól fáradtan-álmosan, vacsorára aljanélküli túrós sütit evett szilvalekvárral, ez utóbbit natúran, kiskanállal :-)