2010. szept. 30.

Mártogatós-kenegetős

A reggeli, vacsora sokszor gond. Mi legyen, hogy változatos is legyen, finom is legyen, lehetőleg egészséges is legyen, Manónak is ízledjen.
Mondjuk ő személy szerint ellenne egy hétig is macisütin és csokis golyókon, keverd-össze-magad-banánízű(nek mondott) joghurton és virslin - igen, ezt a kettőt, így együtt -, de zord atyja és még zordonabb anyja nem engedélyez ilyen mértékű kilengéseket.

Ha vásárolni megyünk Manóval, előre megbeszéljük, hogy miket veszünk és mi lesz az ő feladata, és igen ritkán térünk el a tervtől. Egyik alkalommal mégis engedtem a nyomásnak - édesanya, vegyünk ilyet, biztos finom és vegyük meg édesapának és neked! -, és a kosárba került egy doboz metélőhagymás vajkrém. Aznap este Manó két szelet vajkrémes kenyeret legyűrt vacsorára, arcán szinte földöntúli elégedettséggel - ugye milyen jó, hogy mondtam, hogy vegyük meg? ugye neked is ízlik, édesapa? :)
Mit ne mondjak, azonnal elkezdtek pörögni a fogaskerekek, egyrészt, ilyet, de legalábbis hasonlót én is tudnék csinálni, másrészt, ha Manó is ennyire szereti, érdemes próbálkozni.

Aztán feltaláltam a spanyolviaszt :)
Alapnak a fehér mártogatósokhoz eddig jól bevállt, alaposan lecsöpögtetett tejfölt használtam. Első körben kevertem hozzá némi vajat, ez nem volt nyerő ötlet, mert ízre finom lett, de állagra szemcsés, mintha kicsapták volna egymást az összetevők. Harmadszori próbálkozásra született meg A metélőhagymás mártogatós-kenőke. Állagra krémes, mártogatni és karéj kenyérre kenni finom, kellemesen fűszeres, sok metélőhagymával.

Mivel kenyértéren még elég sokszor hadakozunk - ha kenyérnek néz ki, nem kéri, ha valami másnak látszik, mint pl ezek az olasz kenyérrudak, akkor sokkal lelkesebben eszi -, szinte állandóan van itthon (ha máshol nem, hát a fagyasztóban) kenyérrúd.
A másfél óra dagaszt-keleszt programtól eltekintve pikk-pakk megvan, frissen nagyon eteti magát, de másod-harmadnap is finom, remekül fagyasztható, hirtelen beesett vendégek kínálására is remek, pillanatok alatt kienged a mélyhűtésből. S nem utolsó sorban, mindhárman szeretjük.
Általában dupla adagból, tehát 70 dkg lisztből készítem, játszottam már a recepttel, a fehér liszt egy részét (szemre) teljeskiőrlésű-, Graham-, rozsliszttel helyettesítettem, ilyenkor 1-2 ek vizet még felvesz a tészta dagasztáskor.
Mostanában szezám- és lenmaggal megszórva sütöm, ezért sütés előtt kevés vízzel hígított tojással kenem át a rudakat és így szórom meg a magokkal. A natúr rudakat csak egy kis olivaolajjal kenem le, úgy sütöm.




Metélőhagymás mártogatós

hozzávalók

2 kis doboz tejföl
1 ek majonéz
2-3 cikk fokhagyma
maréknyi friss metélőhagyma
só, fehér bors


A 'trükk' az egészben annyi, hogy a tejfölt sűrű szitába borítom és csepegni teszem. Ideális esetben egy egész estén át a hűtőben hagyom, ha nagyon sietek, akkor fél-egy órát igyekszem csepegtetni, ezalatt többször átforgatom-keverem.
A tejfölt tálba teszem, hozzákeverem a majonézt, belenyomom a fokhagymát, fűszerem: só, őrölt fehérbors.
A metélőhagymát leöblítem, konyharuhán (papírtörlőn) leszárítgatom, ollóval apróra vágva a keverékhez szórom.
Összekeverem, megkóstolom, ha kell, még sót, fehér borst vagy metélőhagymát teszek hozzá.
Kész.


Ez a metélőhagymás mártogatós-kenegetős többféleképpen is gazdagítható, pl villával áttört tehéntúróval; fűszerek terén finom egy kevés szerecsendióval, illetve más zöldfűszerekkel - majoranna, oregano, csombor - felturbózva.




Jó étvágyat !

11 megjegyzés:

Nelli írta...

Garffyka!Ez olyan mint a grissini?
Kaporral már és fokhagymával készíttem már ilyet.Ki fogom próbálni a metélőhagymásat is.
Kis Manónak biztos nagyon ízlik.

Chef Viki írta...

Pffff... Imádom!


Nagyon-nagyon szép az új háttered!!!

m írta...

Nagyon jól hangik! Mi is szeretjük a mártogatósokat, kipróbálom!

Garffyka írta...

Nelli, hasonlít a grissinihez, nincs annyira kisütve. De ugyanígy sütöttem grissinit is, azt 2-3 perccel tovább hagytam a sütőben.

Viki, köszönöm :) Remélem ezzel a háttérrel nem lesznek olyan gondok, mint az ezelőttivel.

M, érdemes, sokféle ízben változtatható.

Juhász Andrea írta...

Nyami :) biztosan finom volt, a kenyérrudakat pedig ki fogom próbálni, úgyis fagyasztható "dolgokra" vadászom :)(időhiányban szenvedek...)

Ottis írta...

Finom lehet, szeretem a mártogatósokat!

Bianka írta...

Nagyon finom lehet, főnöknőm el is készíti :)

Ms. Poppy írta...

Ilyet én is akarok! Imádom azokat a ropogós rudakat, hozzá meg a finom, krémes mártogatóst.:)
Nagyon szép az új blogrucid!
És a kis poronty mekkora már! Őrület. Nő, mint a gomba.:)

szemirámisz írta...

Nyami, finom lehet!

Juci írta...

Nagyon szeretem, ahogy írsz!Van egy meglepim Számodra!
Nézz be hozzám, kérlek!

Marika63 írta...

Nagyon finom ez a mártogatós, köszi a receptet.