Lecsó életre-halálra

Na, azért ennyire nem vérmes :)

Nagyon szeretem Fehér Klára írásait. Az egyik eszembe ötlött, miközben a huszonnegyedik lecsóvariációt alkottam.
Az írás szerint, jeles kisiskolásként elvállalta egyik osztálytársa korrepetálását. Az osztálytárs apukájának sajt nagykereskedése volt. A korrepetálás igen hatékony volt, osztálytárs átment a vizsgán. Hálás apuka pedig több tízkilónyi sajttal fizetett az órákért. Ennek következtében, az amúgy szűkösen élő család hetekig sajtot evett. Sajttal. Rántva, natúran, sütve, töltve, rakva ... sajtot sajttal. Az eleinte imádott étel a hetek hosszú során megutáltatta magát, annyira, hogy a jelesül tanuló kislány allergiás lett, s az orvos utasítására - öccse rettentően irigykedő pillantásai közepette - boldogan kanalazta ebédre a sós vízben főtt krumplit ... sajt nélkül. :)

Nos, ha - szerencsére :) - mi nem is jártunk így a lecsóval, tény, hogy idén nyáron nagyon sokféle lecsót ettünk.
Alapból kétféleképpen készítem, hiszen Manapó a sok hagyma + sok paprika + minimális paradicsom + virsli + tojás párosítást szereti, míg én előnyben részesítem a sok paradicsomot a virsli és tojás rovására.
Ettünk "natúr" lecsót, amit a hagyma-paprika-paradicsom triumvirátus uralt, különböző arányokban.
Ettünk "zöldséges" lecsót, amihez hozzácsaptam zsenge cukkinit, tököt.
Ettem "eszement" lecsót, amit hámozott, gerezdre vágott őszibarackkal bolondítottam és rizzsel tálaltam.
Ettünk "bújtatott" lecsót, ezt óriás kagylótésztába töltve, sajt alatt kicsit megsütve tálaltam. Ettünk "rakott" lecsót, fűszeres puliszkát töltöttem a zöldfűszerekkel bolondított lecsóval, s forró sütőben, kevés tejföllel nyakon öntve kapta meg végleges zamatát.

Egyszóval sokféle lecsót ettünk és eszünk, szerintem megunhatatlan, és ahányszor készítem, mindig másféleképpen lehet ízesíteni. Friss paradicsommal, sült paradicsommal vagy paradicsomlével, ezek híján, hogy ne legyen olyan sápadt, egy-két kanál sült paprika krém rögtön pozsgássá teszi.
Fűszerezésként végig lehet próbálgatni zöldfűszerek egész sorát, mondjuk a rozmaring, citromfű és zsálya kimaradt, de sorra került bele bazsalikom, majoranna, borsikafű, oregano, ...
Én magában is nagyon szeretem, csak úgy, lecsót egy kis kenyérrel tunkolva.





Lecsó variációk

hozzávalók

alap: hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, só, bors, kevéske olaj, löttyintésnyi víz

v1: friss paradicsom helyett sült paradicsom vagy kevéske paradicsomlé
v2: paradicsom helyett néhány kanálnyi sült paprika krém
v3: alap lecsó + utolsó lépésben 2-3 hámozott, gerezdre vágott őszibarackkal gazdagítani
v4: alap lecsó + kisebb cikkekre vágott gomba, ezt a paprikával együtt teszem a serpenyőbe
v 5: alap lecsó + kockára vágott cukkini és/vagy tök; a cukkinit, ha zsenge, nem is kell meghámozni, a tököt igen
v6: ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi




A hagymát, fokhagymát megpucolom. A hagymát félfejre és vékonyra szeletelem.
A paprikát kettévágom, kicsumázom, vékony csíkokra aprítom.
A paradicsomot pár másodpercre forró vízbe teszem, rögtön utánna hidegzuhanyt kap, így a héját könnyedén lehúzom. Felkockázom. Én nem szoktam kiszedni a magos részét, de ha valaki kényes rá, akkor megszabadulhat ezektől.
Az olajat felhevítem, rádobom a hagymát, belenyomom a fokhagymát. Kevergetve üvegesítem.
Az aranyszínű hagymára szórom a paprikát és néhány percig csak így, a la natúr pirítom, majd egészen kevéske vizet löttyintek alá (esetleg paradicsomlevet). Mivel mi úgy szeretjük, ha a paprika kicsit ress, nem hagyom túl sokat párolódni.
Fűszerezem: só, bors. Illetve, amilyen zöldfűszerre éppen fáj a fogunk, azt is most adom hozzá.
Az utolsó két percben az alakuló finomsághoz teszem a felkockázott paradicsomot és ezzel gyakorlatilag egyszer-kétszer összerottyantom.
Kész is.




Virslis lecsóhoz a karikára vágott virslit a paprika után teszem bele.




Őszibarackos lecsó lesz, ha hámozott, cikkekre vágott barackkal ízesítem az alap lecsót; ezt a paradicsommal együtt adom az ételhez.

Rizset, ha azzal esszük, külön szoktam főzni és utólag keverem össze.




Zöldséges lecsóhoz cukkinit, tököt is teszek, kockára vágva, ezeket a paprika után adom az ételhez. Ha kockára vágott padlizsánt teszek bele tök helyett, akkor kész a ratatouille, azaz francia lecsó. Bár azt hiszem, Franciaországban is annyi féle lecsót főznek, ahány ház van :)




Bújtatott lecsó úgy készül, hogy az alap lecsót elkészítem, kevés paradicsommal, hogy ne legyen túlságosan szaftos.
Bő, sós vízben kifőzöm az óriás kagylótésztát.
Kivajazott, hőálló tálba rendezgetem a kagylótésztákat, kanál segítségével megtöltöm a lecsóval, tetejére kevéske sajtot reszelek és forró sütőbe tolom, amíg a sajt megolvad.


Milyen lecsó változat van még?

Jó étvágyat !

Petrok - 2 in 1

Avagy micsurinkodom :)

Ki tudja, ki volt Micsurin?


Én nem tanultam róla, de gyerekkoromban Észüleim gyakran emlegették a híres szovjet agrobiológust és növénynemesítőt, Ivan Vlagyimirovics Micsurint. Főleg nyáron, a görögdinnye magok és a bolhák keresztezésére vonatkozó óhajok hangzottak el anno, miközben szorgosan piszkálgatták/tuk a fekete lovakat a piros parázsból.



Nos, nem tudom, eszébe jutott-e valaha Micsurinnak a vetemények egymással való keresztezése - mondjuk helytakarékossági okokból ...
Alapgondolat, hogy a kiskertek ugyebár kicsik, és jó lenne minnél több zöldséget megtermelni bennük.
Talán tudat alatt ez a gondolat vezérelt, midőn - sajnos még én sem tudom biztosan, milyen úton-módon - sikeresen kereszteztem a vetemények közül a murkot és a petrezselymet.

Így született a petrok, azaz a petrezselyem és a murok szerelemházasságának gyereke :)



Kívül murkos narancssárga, belül petrezselymesen sápadtfehér, ízre kicsit mindkettő. Levesbe tökéletesen elfér.

A helytakarékosságon felül a petrok másik vitathatatlan előnye, hogy két zöldség helyett csak egyet kell mosni, pucolni, szeletelni.
Hja kérem, a lustaság fél egészség :)

Ordítva

Nézem a kiskertünket és sír a lelkem, sőt, már nemcsak a lelkem, de én is hüppögök a keserűségtől.
A paszuly terem szépen, szedni kellene, de esik az eső; holnap, ha az idő is kegyes lesz. Tök és cukkini terem szépen, azt is szedni kellene, az eső ellenére néhányat le is kapkodtam, cukkini krémleves lesz belőle.
Ami miatt hüppögök, az a paradicsom. Az a drága, csodapiros, óriásnagy, igazi kerti paradicsom. Nem tudom, a magok voltak-e rosszak, amiből a palánták s aztán a tövek lettek, vagy a bolond idő felelős érte, de a paradicsom valami siralmasan néz ki. Alig érik, ami éreget, az rohad is, még száron van, alig rózsaszín, de alól vagy oldal már romlik. És aztán ott vannak azok a nyamvadt csigák. Nem csóré, háza van mindnek, és esznek. Falnak. A paradicsomot. De nemhogy megcsócsálnák azt a néhányat, amit a szél vagy eső levert, nem, ezek felmásznak a tőre és szárán nyammogják az amúgy is nyamvadtkán termő paradicsomot.

Elkeseredetten ecseteltem Manapónak kiskertünk siralmas állapotát, meg a falánk csigák támadását. Manó fülelve hallgatta, majd a következő észbontó ötlettel rukkolt elő:

Édesanya, kergesd el a csigákat! Ordítva rohanj közéjük, hogy megijedjenek és eltakarodjanak. Ordítva rohanj közéjük, édesanyám!

Mit mondjak, rosszkedvem elszállt és már gyakorlom a csigaűző csataüvöltést :D

Pire és fasírt

Ez akár egy mese címe is lehetne, mint mondjuk Mazsola és Tádé :)
De nem mese, csupa valóság, méghozzá igen finom valóság :)
Az ételek nagyszerűsége sokszor egyszerűségükben rejlik, és abban, hogy az egyszerű ételek némi fantáziával nagyon sokféleképpen elkészíthetők. Így lesz a klasszikus egybefasírtból zöldséges-zabpelyhes fasírt, a hagyományos krumplipüréből szerencsendiós-rozmaringos piré.

Két nap múlva kezdődik az ovi. Manó egyelőre elvétve mutat lelkesedést az ovi iránt, azt is főleg Irénke maminak, felénk inkább az az üzenet, hogy 'édesanyám, én már annyira meguntam az ovit, hogy nem akarok menni többet; édesanya, majd az óvónéniknek elmesélem a nyarat, aztán jöjjünk haza' ... és így tovább. Bezzeg Irénke maminak lelkendezve ecsetelte, hogy nagyon várja az ovit, mert 'ott végre tudok űrhajósat játszani Gyurcival'.
Szóval két nap múlva ovi. A mindennapi ovis ebédekkel és Manó, illetve az óvónénik megjegyzéseivel. 'Nem tudom már, mi volt az ebéd, csak arra emlékszem, nem ízlett. Édesanya, képzeld kétszer is ettem a másodikból! De csak a fasírtból, főzeléket nem ettem.' ... 'Kedves anyuka, Kristóf azt mondta, ő nem eszi meg a szilvásgombócot, mert otthon még sosem evett és nem szereti.' ...
Sebaj, Manó az első évben sem halt éhen - persze, aggódom én is, ha nem eszik "rendesen", de hiszem, hogy ha éhes, akkor eszik -, talán a második ovis évben is megkedvel néhány ételt (és levesz a kedvencek listájáról másokat).
Szóval két nap múlva ovi ... Lássuk, mi is legyen a mai és holnapi ebéd ... Megvan! Az örök klasszikus, paradicsomleves betűtésztával :) és krumplipüré zöldséges egybefasírttal.




Zöldséges-zabpelyhes egybefasírt

hozzávalók

1 kg darált hús
2 nagyobb szál murok
1 szál petrezselyem
1 közepes cukkini
7-8 gerezd fokhagyma
4-5 kis maréknyi zabpehely - nem mértem, tenyérbe öntöttem a zabpelyhes bödönből és úgy szórtam a darált húsra
só, bors
néhány ágacska csombor és bazsalikom
kevéske olaj
1 bő ek zsemlemorzsa

A darált húst tálba teszem, beleszórom az apróra vágott (előzőleg leöblített és a víztől lerázott) zöldfűszert és rányomom a fokhagymát.
A murkot és petrezselymet megpucolom és a reszelő finom részén lereszelem. A cukkinit csak megmosom, két végét levágom és almareszelőn lereszelem; nem pucolom, héjastól reszelem. Mindhárom zöldséget egyenest a darált húsra reszelem.
A tálba szórom a zabpelyhet, majd sózom, borsózom. Alaposan összedolgozom.
Egy őzgerinc formát kikenek olajjal, jól lenyomkodva, összetömörítve belenyomom a darált húsos, zöldséges masszát. A hús tetejét átkenem kevéske olajjal és megszórom zsemlemorzsával.
190-200 fokra előmelegített sütőbe teszem, nagyjából 50-55 percre. Akkor jó, ha a széle pirul és elválik a formától. (ha nem vagyok biztos abban, megsült-e, nagyjából középtáj megvágom és megkukkantom).

Trükk és tipp :)
* Az egybefasírt (főtt tojás nélküli Stefánia szelet) ebben a formában is jól fagyasztható. A kihűlt fasírtot felszeletelem és adagonként fagyasztom. A kiolvasztott fasírt szeleteket egészen picurka forró vajon átpirítom.
** Ez a fasírt úgy igazán finom, ha jó fűszeres, fokhagymás. A cukkini és a zabpehely elég sok fűszer-ízt 'felvesz'. Az ízekkel bátran lehet játszani, szinte bármilyen zöldfűszer illik hozzá (rozmaring, majoranna, oregano, stb.).

A rozmaringos-szerecsendiós krumplipiréhez négy szem krumplit megpucolok, apróra vágom, sós vízbe főni teszem. Mellédobok 1-2 gerezd fokhagymát és 5-6 nagyobb szál rozmaringot is a krumplival együtt főzök.
A puhára főtt krumplit leszűröm (a főzőlevet nem öntöm ki!, nagyon finom lesz zöldségleveshez), a rozmaring ágakat kihalászom. A krumplihoz teszek 2-3 ek vajat és nagyjából fél deci tejet, valamint alaposan megszórom frissen reszelt szerecsendióval. A rozmaringágakról lecsipkedek néhány levélkét, egészen apróra vágom és ezt is a még forró főtt krumplihoz teszem. Kézi mixerrel selymesre, habosra keverem.


A zöldséges egybefasírtot a krumplipiré és néhány szelet paradicsom társaságában tálalom.

Jó étvágyat !

Kívánság-főzelék emlékekkel

Szia Manókám, csodaszép jó reggelt kicsim.
Jó reggelt édesanyám. Jól aludtam. Képzeld el, azt álmodtam, hogy ... hogy Babar király és Rataxis és az óriás tengeri kígyó jóbarátok lettek és együtt nézték a vizet.
... öltözködés, készülődés ...
Manó, ma zöldborsó leves lesz ebédre, jó? Azt nagyon szereted.
Ne az legyen! Zöldborsó főzelék husival!

Kocka elvetve, a borsó ezúttal nem falrahányt, de főzelékbe kerül.

Amíg Manó reggelizett, eldöntötte milyen játékokat viszünk Irénke mamihoz, kicsit játszott-színezett, elkészült a zöldborsó főzelék.
Természetesen fokhagymásan. Cukor nélkül.

Gyerekként nagyon szerettem és most is szívesen eszem zöldborsó főzeléket. Fehéren (kevéske tejfölös ereszték, pirospaprika nélkül), sok fokhagymával, szigorúan cukor nélkül.
Eme főzelék iránti rajongásom jutott el távoli ismerősünk fülébe, még anno, tinikoromban, így egy ott töltött nyári hétvége meglepetéseként kondérnyi zöldborsó főzelékkel várt. ... Ami piros volt, de ez még hagyján ... rosszabb, hogy cuppanósan ragadt a cukortól. Fokhagyma semmi, cukor annál több. És nekem lapátolni kellett befele, merthogy ugye nagyon szeretem és a kedves nénit nem bántjuk meg azzal, hogy az ő zöldborsó főzeléke piros, meg cukros, meg úgy összességében, bűnrossz ...
Emlékeim szerint azután jóideig nem ettem zöldborsó főzeléket.

Amíg a főzelék rotyorászik, jó fokhagymás tejbe beáztatom egy kis csirkemájat, ez lesz a feltét Manó kívánság-főzelékére. Husi nincs kéznél, illetve igen, de csontra fagyva a mélyhűtőben, a májat viszont tegnap este vettem a hentestől, aki megesküdött rá, hogy mind szépen tisztított, semmi epemaradék.

Főzelék elkészült, nyammm, nagyon finom. Csirkemáj is megsült. Ebéd bedobozolva, irány mamihoz.
Cipőhúzás közben, indulás alatt a szokásos reggeli párbeszéd, igen Manóm, mennünk kell, tudod, ma dolgozós nap van, az utolsó előtti a héten és nekem muszáj dolgozni, különben főnökbácsi csúnyán fog rámnézni, igen, az nagyon jó lenne, hogy főnökbácsi szépen nézzen, ha én nem dolgozom, nem, nem nézünk most rajzfilmet, Babarosat sem, majd este, dolgozós napokon mindig csak este nézünk egy rajzfilmet, nagyon aranyos vagy kisszívem, hogy ideadod a varázs ötforintosod, hogy abból mindenre jusson, amit pénzért kell megvenni, de azt inkább tartsd meg, majd megbeszéljük, mit szeretnél venni belőle, igen, köszönhetsz Lizikutyának, de most ne gyömöszöljétek egymást, tudod, Lizikutyának hosszú a szőre és a ruhácskádra ragad, köszönöm, hogy segítettél elhúzni a nagykaput, nem, kistesó sokáig nem fog tudni majd segíteni, előbb majd ő is megnő ilyen ügyesre és nagyra, mint te vagy, az nagyon jó lesz és igen kedves tőled, hogy megtanítod majd kaput elhúzni és Lizikutyának is bemutatod, mássz be szépen az ülésedbe, ha jól ülsz, akkor bekötlek, itt van Rongyika és a két autód, igen, Joe és No Stall, a többi verda a dobozban, ahova pakoltad, indulunk kicsim, mami már nagyon vár, igen, az ebéded is bepakoltam, zöldborsó főzelék, ahogy kérted, hű, az nagyszerű lesz, ha te ötven-hatvan kanállal is megeszel belőle.

Hazaérkezés után - igen, homeoffice előnye, hogy nem kell kétszer 40-50 percet vándorolnom ház-iroda-ház között - rendet rakok a konyhában. Hm, a tűzhelyen ott a serpenyő, benne kevéske fokhagymás olaj, ebben sült a csirkemáj. Szelet kenyér, falatonként beletunkolom az ízes olajba, csak úgy, köröm közül, a serpenyő fölé hajolva eszem, finom.
És beugrik egy másik emlék, kedves és fájó ... 'Édesapa, Kismama már megint olajos kenyeret evett, pedig mi mondtuk neki, hogy nem szabad!' 'Ej, beste kölyke, muszáj nektek árulkodni? Na majd én is elmondom, hogy kiskanállal ettétek a szilvalekvárt a spájszban.'
Kismama nagyon szerette az olajos kenyeret, de nem volt szabad ennie. Viszont szerette és mivel világéletében ette, nem értette, hogy az orvos - és Észüleim - miért tiltják neki. Így hát titokban tunkolgatott időnként. Mi pedig, mint kötelességtudó gyerekekhez illik, akiknek a lelkére kötötték Észüleim, hogy márpedig Kismama nem ehet olajos kenyeret, természetesen beárultuk. Nem rosszaságból. Féltésből. Szeretetből. Mert olyan kását, mint Kismama főzött, soha senki nem tudott készíteni. S kétszázötvenhatodszorra senki más nem olvasta el nekünk Ámisz és Ámil meséjét.
Tunkolgatom a kenyeret az olajba. Finom. Azt hiszem, most már értem, Kismama miért szerette olyan nagyon, s a tiltás ellenére is, miért eszegette időnként titokban, a tűzhely s a fal felé fordulva.




Zöldborsó főzelék

hozzávalók

1 kicsi fej hagyma
5-6 kövér gerezd fokhagyma
nagyjából fél kg zöldborsó (fagyasztott)
1 ek liszt
2-3 ek tejföl
só, bors
1 ek margarin

A hagymákat megpucolom, apróra vágom.
A margarint felforrósítom, rádobom a hagymákat és aranyszínűre üvegesítem.
Rádobom a zöldborsót, egyszer átforgatom, felöntöm annyi vízzel, ami ujjnyira ellepi. Fűszerezem. Fedő alatt, kis lángon puhára párolom-főzöm.
A lisztet, tejfölt és a borsó mellől néhány kanálnyi forró levet simára keverek, majd besűrítem vele a főzeléket.
A tejfölös eresztékkel már nem főzöm, mindössze egyet hagyom rottyanni.
Megkóstolom, ha kell kicsit utánna sózom.

fokhagymás csirkemájjal

A csirkemájat megmosom, mivel szívvel együtt vettem, a szív részeket levágom (jó lesz levesbe), a májat mérettől függően 2-3 darabba vágom.
Néhány nagyobb gerezd fokhagymát belenyomok kevéske tejbe, összekeverem, ebbe teszem a feldarabolt csirkemájat. Amíg a főzelék készül, a csirkemáj pácolódik a jó fokhagymás tejben.
Serpenyőben kevés fokhagymás olajat forrósítok, ráteszem a tejtől lecsepegtetett csirkemáj darabokat és közepes tűznél megsütöm. A biztonság kedvéért a legnagyobb darabot megvágom, gyönyörű rózsaszín a közepe, szépen átsült.
Szűrőkanállal papírtörlőre szedem a májat, hagyom, hogy a fölös olaj kicsit leitatódjon.

Tányérra szedem a zöldborsó főzeléket, tetejére halmozok a fokhagymás csirkemájból.
Tálalom.


A serpenyőben maradt olajat, miután kihűlt, átszűröm. Jó lesz a következő adag májhoz. Vagy csak úgy, tunkolásra.

Jó étvágyat !

Most éppen nem szeretem ...

Életem - jelenleg :) - legkisebb értelme időről időre szabályos őrületbe kerget. Kitör belőle a kisördög, én meg a hajam tépem. Két étel van, amit bármikor, bármilyen körülmények között megeszik, liter és tonnaszámra: paradicsomleves, lehetőleg betűtésztával és milánói makaróni. Kisebb csalások, szigorúan tudta nélkül, megengedettek, a milánóiba belereszelek egy jókora murkot és a pirosságát hámozott, apróra vágott paradicsom adja, a paradicsomlevesbe pedig szintén kerül murok, petrezselyem, zeller, fokhagyma, de csakis teljesen összeturmixolva.
Viszont nem ehet mindig paradicsomlevest és milánói makarónit!
De sokszor rémálom kitalálni mi is az, amit megenne. Válogatás nincs, nagyon-nagyon ritkán főzök neki külön - igaz, zöldbableves esetén Manónak csak a léből tálalok -, de az sem megoldás, hogy olykor két-három kanálnyi után azt mondja, elég volt.

Egy időben odavolt a "rózsa-zöldségekért", így neveztük el a brokkolit és a karfiolt, mert olyan falatnyi szép rózsákra lehet szédszedni, még nyersen is boldogan falta mindkettőt.
Múlt héten viszont kijelentette, "édesanyám, én most éppen nem szeretem a karfiolt" ... Hurrá! Éppen aznap vettem egy fej ragyogó fehér, kemény karfiolt a zöldségesnél ... Hurrá!
Márpedig akkor is karfiol leves lesz és kész, punktum. ... Aha, de hogy csináljam, hogy Manó is megegye? ... Hát turmixolva! A krémleveseket ugyanis szereti, főleg, ha jó sok (fokhagymás) kenyérropogóssal tálalom. És lőn. Karfiol krémleves sok zöldséggel, tejföllel, rántás-habarás nélkül.
Manó szó nélkül begyűrt két nagy merőkanállal, együltében.
Én pedig győztesen somolyogtam nemlétező bajuszom alatt.
Egy újabb csata megnyerve :)




Karfiol krémleves

hozzávalók

1 közepes fej karfiol
1 kicsi fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 szál murok
1 kisebb petrezselyem
1 kisebb paszternák
1 nagy krumpli
1 kis doboz tejföl
1 ek margarin
só, bors
majoranna vagy csombor vagy bazsalikom
felnőtteknek: chilipaprika

Az összes zöldséget megmosom, megpucolom és feldarabolom, rózsáira szedem.
A margarint felforrosítom, rádobom a hagymát és fokhagymát, kicsit átforgatom, majd a vetemény (murok, petrezselyem, paszternák) kerül a lábasba. Ezeket nagyjából 2-3 percig pirítom. Jöhetnek a krumplikockák, most már folyamatosan kevergetem további 2-3 percig, mert a krumpli hajlamos letapadni.
Felöntöm kevéske vízzel, beledobom a rózsáira szedett karfiolt, majd felöntöm annyi vízzel, ami ujjnyira ellepi.
Fűszerezem: só, bors, apróra vágott zöldfűszer (csombor, bazsalikom, majoranna, ezek vagy, nem és).
Fedő alatt, kis lángon főzöm, míg az összes zöldség megpuhul, nagyjából 8-10 perc.
Félrehúzom a tűzről, beleborítom a dobozka tejfölt, kicsit elkeverem, pótolom a vizet, de egyelőre csak keveset.
Merülő botmixerrel selymesre turmixolom, ha túl sűrű lenne, kevéske vízzel hígítom.
Megkóstolom, ha kell tovább fűszerezem. Nekünk kevés apróra vágott chilipaprikával ízesítem, illetve tálaláskor is megszórom picurka piros chilivel.

A fokhagymás kenyérropogóshoz néhány szelet héj nélküli barna kenyeret megpirítok, majd még melegen alaposan átdörgölöm 1-2 gerezd fokhagymával és kockára vágom.


A levest, kizárólag a fénykép kedvéért :), apró bazsalikom bóbitával díszítve tálalom.

Karfiolos, de nem kifejezetten karfiol leves, a sok zöldség kellemesen fűszerezi, de egyik sem dominál túlzottan, a tejföl kellemesen selymessé teszi. Aki savanykásan szereti, tejföl helyett kefírt (is) tehet bele.

gyors & könnyű

Jó étvágyat !


Szószedett:

murok - sárgarépa
vetemény - gyűjtőnév; azokra a kiskerti zöldségekre, amiket vetni kell, azaz magról ültetni, nem palántáról (murok, petrezselyem, paszternák, stb)
paszternák - a petrezselyemhez hasonló kiskerti zöldség, csak a gyökere ehető; jellegzetes, kissé édeskés utóíze van (nem édes)
csombor - borsikafű

Kosárkák

Vettem néhány gyönyörű őszibarackot, otthon sorakoztak a konyhapult sarkán ücsörgő gyümölcsös kosárban.

Az aheti Nők Lapját böngészgettem, egyik recepten megakadt a szemem – nektarin-szeder tortácskák. Aha, nem is lenne rossz, ha Manó mondjuk megenné bármelyiket ezen gyümölcsök közül. De egyelőre nem. Megnézi, megszagolja, megcsodálja, de köszöni szépen, egye meg más.

Meg aztán olyan formám sincs, mini gyümölcstorta forma.

Szóval csak megakadt a szemem a mutatós sütiken, aztán továbblapoztam.

Manapóm is lelkes NL olvasó, s ő is meglátta a receptet. Meg a barackokat a gyümölcsös kosárban. „Ehetek belőle, vagy mind a sütihez lesz?” – kérdezte, elvetve ezzel a kockát. Vagy sütimagot :)

Bár, őszintén bevallom, nem sok kedvem volt a sütivel vesződni, a kihívásra nem tudtam nemet mondani, s így a sütimag mondhatni termékeny talajba hullott, szombaton és vasárnap is sütöttem formás kis kosárkákat, el is tűnt, mind egy szálig.
Megfelelő forma híján először szilikonos muffinformával prórbálkoztam, egy rémálom volt méretre szabni-formázni-belegyömöszkölni-eligazgatni a tésztát.
Másnap visszavadásztam Manótól a kis fém sütőformáimat, úgy tűnt azok talán jobban megfelelnek a célnak. Igaz, sokkal kisebbek, mint 10 cm átmérőjű és peremük is magasabb, de legalább fémből vannak, így ugyanazzal a technikával tudtam beleszabni a tésztát, mint a receptleírás mutatja.

Manóra való tekintettel lettek csokipudingos tortácskák, barack nélkül, de apró cukorgyönggyel díszítve és Manapó kedvére lettek barackosak csoki- és vaníliapudinggal is.

A receptben mindössze egy hibát találtam ... a 15 dkg lisztből gyúrt tészta több, mint nagyon kevés. :)



Pudingos, gyümölcsös kosárkák

hozzávalók

tészta
15 dkg liszt
10 dkg puha margarin
5 dkg cukor
2 tojássárga
1 ek tejföl
fél citrom reszelt héja

puding
holland pudingot készítettem, fél-fél liter tejből, csokisat és vaníliásat, ez a mennyiség elegendő volt két adag tésztához

kell még
liszt-vaj a formák kikenéséhez
sütőpapír és szárazbab a sütéshez

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrom, gömböccé formázom, folpackba bugyolálom és egy órára a hűtőbe teszem. Pontosabban két órát időzött a hűtőben, közbejött az ebéd és ebéd utáni, szúnyokálás előtti meseolvasás.

A pudinghoz a tejet, étkezési keményítőt, cukrot simára keverem. A csokishoz hozzáadom a kakaót, a vaníliásba belekaparom egy vaníliarúd magjait, illetve ez utóbbit eleve vaníliás cukorral készítem. A pudingokat hideg vízbe állítva, kevergetve hűtöm.

A kis formákat ecset segítségével kivajazom, majd enyhén körbelisztezem.
A tésztát kiveszem a hűtőből, kicsit átgyúrom, jól meglisztezett lapítón nagyjából 2-3 mm vastagra nyújtom.
A vajazott-lisztezett formákat szorosan egymás mellé rakom, laskanyújtó segítségével felemelem a tésztát (ezért is kell jól meglisztezni a lapítót, különben nem lehet felemelni a tésztát egyben), ráfektetem a formákra. Eddig megvolnánk. A laskanyújtót óvatosan átgörgetem párszor a formákon. Óvatosan, egyrészt, hogy fel ne borogassam a nem túl stabil kis formákat, másrészt, hogy mindenütt a forma pereménél a laskanyújtó el tudj a vágni a a tésztát. Ujjbeggyel kicsit rásegítek a tésztára, hogy szépen a formához simuljon.


Minden tésztával bélelt formába egy muffinpapírt teszek – most ezzel könnyebb, mint sütőpapírt darabolni, hiszen a fém formák közel állnak méretben a normál muffin mérethez –, a papírokba pedig 1-1 púpozott kanál szárazpaszulyt. Ezzel megakadályozom, hogy a tészta sülés közben felemelkedjen, több hely marad a pudingnak, gyümölcsnek.
200 fokos sütőben 8-10 percig sütöm, majd óvatosan kiveszem a papírt babostól és további 4-6 percre visszatolom a tésztát a lerbe (mini gyümölcstorta forma esetében 10-12 perc, illetve 6-8 perc).
A kisült kosárkákat kicsit hűlni hagyom, majd óvatosan kiborítom a formákból és rácsra sorakoztatva teljesen kihűtöm.
Néhány őszibarackot meghámozok – éles késsel, nem teszem forró víz-hideg víz fürdőbe, hogy picit se ereszkedjen meg a gyümölcs. A hámozott barackokból vékony gerezdeket szelek.


A tésztakosárkákat megtöltöm csokipudinggal, vaníliapudinggal, tetszés szerint körbe bástyázom őszibarack szeletkékkel – így még több puding fér egy formába :)
Az édes pudingokhoz nagyon jól passzol a házi meggylekvár, Manónak színes szórógyöngyökkel díszítek néhány csokipudingos kosárkát.

Amíg a tésztával vesződtem, eszembe jutott, hogy van ám nekem két receptem, amit évekkel ezelőtt készítettem ugyanezekben a formákban, egy édes tésztájú-töltetű és egy sós tésztájú-töltetű kosárka. Összehasonlítottam a három tésztareceptet, s tapasztalatból mondom, hogy ezeknek a pudingos, gyümölcsös kosárkákank a tésztája is előre kisüthető, kihűlés után, töltetlenül, zárt sütisdobozban nagyon jól elállnak 2-3 napig.
Nagyobb vendégvárás esetén, a tésztával lehet előre készülni, a töltelék már jóval kisebb macera. Garantáltan mindenki ámuldozni fog és a kínált kosárkák percek alatt eltűnnek majd a tálcáról.


Jó étvágyat !

Tökleves

Ez majdnem olyan, mint a mesebeli kőleves. Ahhoz csak egy nagy darab, tisztára mosott kő kellett, meg némi egyéb dolog, ami akadt kamrában, padláson. A tökleveshez mindössze egy meghámozott, magtalanított tökre van szükség. Meg némi egyéb zöldségre, kefírre és hatalmas adag kaporra :)

Azt hiszem említettem már, hogy nálunk a leves főszereplő. Legyen bármilyen tartalmas a második fogás, ha nincs előtte legalább egy kis rántott leves, akkor nem is ebéd, az ebéd, s fél óra múlva éhesen kóválygunk a konyha környékén, "valamit ennék" kezdetű mantrát sorolva.
Leves lehet bármilyen, zöldséges, húsos, sűrű, híg, krém, sápadt, élénk színű, tarkabarka, lényeg, hogy leves legyen.

Ezt a levesességet és a kiskertben szakadatlanul növő csodaszép tököket ötvöztem egybe. No meg Edit barátném remek receptjét :), hiszen a tökleves ötlete és receptje tőle ered.

Finom.
Gyors.
Könnyű.
Laktat.
Nem hízlal.
Melegen, hidegen.
Hőségben üdítő.
Olcsó.

Kell ennél több? :)




Tök krémleves

hozzávalók

1 nagyobb tök
2 szál murok
1 szál petrezselyem
2 közepes fej hagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
1 nagyobb fej paradicsom
2 kis pohár kefír/joghurt
csokor friss kapor
só, bors
2 ek olaj

A zöldségeket megpucolom, a tök magos belsejét kivágom, rendre mindet felaprítok (~ 5 perc). Nem vesződöm azzal, hogy a hagymát apróra vagy a veteményt és tököt egyenletes kockára vágjam, a végén mindet krémesítek majd. Nem feltétlenül kell minden zöldséget előkészíteni, hiszen amíg a fazékban rendre pirulnak-párolódnak, addig a következő adag zöldséggel lehet foglalkozni.

Az olajat fazékba öntöm, felmelegítem, majd rádobom a hagymát, fokhagymát és lassú tűznél üvegesítem (~ 3 perc).
Ha eddig nem tettem, akkor amíg a hagyma készül, meghámozom és felaprítom a veteményt (murok, petrezselyem), majd a fazékba szórom és a hagymákkal együtt pirítom (~ 3 perc).
A meghámozott paradicsomot - sk kerti! :) - felkockázom, és a zöldségekre szórom. További 3 percig együtt párolom és nagyjából fél deci vízzel felöntöm, hogy ne kapjon le.
Amíg a főszereplő kivételével minden együtt van a fazékban, addig a tököt meghámozom, magos belsejét kiszedem, húsát felaprítom.



* Tipp és trükk: Az egészen zsenge tököt akár zöldséghámozóval is könnyen lehet pucolni; ha viszont kicsit éltesebb tökice kerül a konyhába, akkor érdemes nagyjából két ujjnyi széles szeletekre vágni, majd a körszeleteket egyenként meghámozni, így könnyebb, mint a magunk felé tartott késsel próbálkozni levágni a vastagabb tökhéjat.

A tökhús kockákat a fazékban senyvedő zöldségekre dobom, felöntöm annyi vízzel, hogy ujjnyira ellepje. Fűszerezem: só, bors, és a friss kapor kétharmada apróra vágva.
A készülő levest lefedem, a tüzet felhúzom (hogy hamar kezdjen forrni), majd lassú tűznél (amint a leves forrni kezd, lehúzom a lángot) addig főzöm, amíg az összes zöldség megpuhul. Ez a tök fiatalságától függően 10-15 perc.
A leves félrehúzom a tűzről, hozzákeverem a két kis pohár kefírt (vagy natúr joghurtot; kefírrel savanykásabb lesz; ha joghurtot használok, akkor kevéske citromlével tudom akár utólag is savanyítani a levest).
Merülő botmixerrel krémesre-selymesre turmixolom.
Ha túl sűrűnek találom, kevés vízzel hígítom.

Hideg vízfürdőbe állítom és párszor megkevergetem a levest, ez idő alatt lehet például teríteni, ebédhez hívó gongot kongatni.



Tálalás előtt elkeverem a levesben a zöld kapor maradék egyharmadát és barna kenyérből - pl kefíres kenyér - pirított kockákkal kínálom.
Pontosabban kínálni nemigazán kell, elég egy kanálnyi kóstoló és a tök krémleves felkerül a "kérek még!" ételek listájára :)

* Tipp & trükk: Mivel a tök magában elég semleges ízű, remekül ízesíthető borsikafűvel vagy bazsalikommal, ha valaki nem szeretné a kapor üde ízét.

gyors & könnyű

Jó étvágyat !

Visszatérés, rejtvény, örömhír

Kicsit eltűntem ... jó, talán kicsit nagyon. Ezúton is köszönöm minden kedves Barátomnak és Olvasómnak, akik újra és újra bekukkantottak hozzám, illetve a blogomra.

Szeretem a rejtvényeket. S időszakos eltűnésem legfőbb okát-indokát :) rejtvényben osztom meg. Jó, talán nem is rejtvény, inkább amolyan szöveggel kísért képfeladvány :)

Szóval ... így kezdődött ...



aztán jött :) ...



s mint a mesékben :) ...



s most, jobban mondva nemsokára, pontosabban uszkve 166 nap múlva

Kétszer magozott madárlátta

Avagy az utaztatott piskótatekercs és a magjához szerfelett mód ragaszokodó meggy története.
Volt egyszer, nem is olyan rettentő régen, egy hétvége, mikoris megcéloztunk nyári hétvégéink szinte állandó állomását, a fenségesen hullámzó, olykor szinte végeláthatatlan magyar tenger partját.
A Balaton mentjén álldogáló kis nyári menedékünk nyitott konyhája tökéletes felszereltségű egy-egy gyors és könnyű, igazi nyári ételsor összeállítására, úgymint tökfőzelék, grillen sült húsok, lecsó, könnyű zöldséglevesek, pikk-pakk tésztaételek. Sajnos a sütő, ahol tavaly nagyszerű csigák és huszárkötések születtek, megadta magát. Nekem viszont eltökélt szándékom volt, hogy a 10 kg, lekvárnak induló meggyből megmentett három maréknyiból márpedig piskótatekercs töltelék lesz. Kakaóval, túróval társítva.
Még otthon, az indulás előtti órákban, hat tojásból kakaós piskótalapot kavartam, majd sülés után, már konyharuhába felgyöngyölve, tálcára téve utaztattuk.

Apropó piskótalap sütés. Amíg egyszerű mezei sütőpapírt használtam, játszi könnyedséggel le tudtam választani a sütőpapírt a konyharuhára borított, kisült piskótalapról. Viszont kifogytam a normál sütőpapírból és a kisboltban csak szilikonos sütőpapírt találtam, nagyboltig nem volt időm. Vettem tehát szilikonosat. Nos, tapasztalatom szerint ez kitűnően alkalmas egyéb sütikhez, de valamilyen rejtélyes oknál fogva ősi ragaszkodást táplál a megsült piskótalap iránt. Emiatt elég küzdelmes volt kettejüket szétválasztani, a piskóta jelentősebb vesztesége nélkül. Az eddig bevált hideg vízzel gyorsan lekenem a sütőpapír hátulját módszer mellett bizony előkerült az extra vékonypengéjű kés is, ami végül meggyőzte a szilikonos sütőpapír és piskótalap párosát, hogy szerelmük távolról sem hasonlít Rómeó és Júlia halhatatlan kettősére, s jobb, ha elengedik egymást.
Summa summarum, kakaós piskótalap krémszínű, piros-kék csíkos konyharuhába tekerve várakozott. Meggy, túró, habnak való tejszín a csomagban, cukor van a nyári konyhában. Akár indulhatunk is.
A végszó kimondása előtt fél pillanatra megtorpantam, majd gyors mozdulattal a csomagba süllyesztettem a meggymagozót. S gondolatban vállon veregettem magam, ugye-ugye milyen könnyű lesz így kimagozni a meggyet, s így még Manó is segíthet, jelentősebb meggyveszteség nélkül.


A piskótalap rögtön az utazás elején kisebb traumán esett át, ugyanis Manapó, nem tudván mit rejt a krémszínű, piros-kék csíkos konyharuha, kicsit meglapogatta, hátha felfedi titkát :)
Nyári konyhánkban a meggyet Manóval ketten magoztuk, ő szépen beigazgatta a szemeket a tavaly remek teljesítményt mutató magozóba, majd közös erővel lenyomtuk a kart, a dugattyú befúródott a meggybe, a mag (gondoltam) megadóan a gyűjtőbe pottyant, s az immár átlyukasztott meggyszem vidám egykedvűséggel pottyant a magozó előtti tányérba. Onnan, értékes és finom levét felfogva, szűrőbe tettem, felhasználásig.
A tejszínt kemény habbá vertem, lazán összeforgattam a villával megtört, cukorral, citromhéjjal ízesített túróval, majd a kitekert kakaós piskótalapra kentem.
A madárlátta piskótalap egész jól bírta a megpróbáltatásokat, s megadóan tűrte azt is, hogy széléből egy három ujjnyi csíkot levágjak, ez lett Manó csak túrós tekercse, tekintettel arra, hogy kislegénykénk szerint a meggy szép és illatos és színes és egye meg más ...


Szóval kakaós piskótalap kiterítve, hófehér a túrós töltelék rajta, a tökéletes harmóniához már csak a bíborszínű meggyszemek hiányoznak. És azóta is áldom az eszem, hogy nem csak kiszórtam a magozott(nak hitt) meggyet, de úgy gondoltam szépen egyenként szétnyitva teszem a tekercsbe.
A mai fogászati árakat elnézve, azt hiszem a meggy másodszori, immár kézzel történő kimagozásával igen sok pénzt takarítottam meg a családnak; tíz meggyszemből nyolcban, bár tökéletesen át voltak lyukasztva, a mag ott lapult elbújva.


Madárlátta, kicsit nyomorgatott, kétszer magozott meggyes túrós piskótatekercsünk úgy tűnt el a tálcáról, mintha tatár kergetné, mire kettőt pillantottunk, már csak morzsák emlékeztettek tűnékeny voltára ... a morzsákat nagylelkűen megosztottuk a madarakkal :)