2011. dec. 30.

Non-stop család és fertőző garffykázás


 Manó kérdezte a napokban, mit jelent az, hogy non-stop.
Mi (azaz Manapó és jómagam): A non-stop olyan valami, ami soha nem áll meg, mindig működik, mindig megy, mindig történik, folyton-folyvást. Vagy furton-furt, ahogy Kismama szokta mondani. Például a régi kisbolt, az non-stop üzlet volt, állandón, szünet nélkül nyitva volt.
Manó: Vagy a Verdákban a non-stop járat Kaliforniába! Mert Mac sem állt meg soha útközben, csak mikor odaértek.
Mi: Igen kicsim, jól mondod, az egy non-stop járat volt, mert Mac nem tartott pihenőt, csak ment és ment.
Manó töpreng egy kicsit, majd ezt mondja: akkor mi egy non-stop család vagyunk. Mert állandóan és mindig család vagyunk és velünk mindig vagy történik valami vagy megyünk valahova.
Így lettünk non-stop család :)


 

December elején beütött a mézes-láz. Egyik adag mézestésztát kevertem a másik után, főleg kekszeket gyártottam, miután kiderült Manó is, Manapó is szívesebben eszi a ropogósra sült kekszeket, mint a puha puszedlit. Persze, soknak került a tetejére - mármint a kekszekére :) - hol több, hol kevesebb cukormázas díszítés, Manó elsősorban ezeket szedegette ki a nagy kekeszesdobozból.


Készültek mézesek ajándékban, ovis és egyéb karácsonyi vásárokra, megrendelésre.
És idén is lett házikó.


Amolyan igazi mesebeli mézeskalács házikó, savanyúcukor ablakokkal, apró csokidrazséval kirakott falakkal, cukormázból eresszel s arról lelógó jégcsapokkal, félig nyitott ajtaján karácsonyi koszorúval; angyalkával, télapóval, rénszarvasokkal, karácsonyfával, díszes kapuval.


Amíg gyúrtam, szabtam, rajzoltam a tésztát, arra gondoltam, jövőre vagy két házikót kell készítenem, vagy egy nagyobbat, esetleg nem is házikót, de várat, egy részét királykisasszonyosra, másik felét lovagosra. :)


Van mézestészta bekeverve? - kérdezte Manapó.
Van, Manónak is ígértem, hogy délután együtt mézesezünk. Mit süssek belőle? - feleltem-kérdeztem.
Ha segítesz, készítenék egy mézeskalács házikót - jött a meglepő válasz.


És lőn. A rozsliszttől puha tésztát Manapó gyúrta keményre, szabta a falakat, tetőelemeket, írókával és szemenként csipesszel szedegetett apró gyöngyökkel díszítette a falakat, ablakokat, hígra kevert cukormázból varázsolt havat a tetőre.


Voilá, két nap alatt elkészült a téli mézeskalács házikó. "Repi ajándék" :), munkatársak örültek neki. Amíg volt, aminek, mert a kéménynek öt perc alatt lába kélt :) "Kilógott" - szabódott a kollega teli szájjal :)


Amíg Manapó a mézesházzal bíbelődött, Manó rettentő szorgalommal és odafigyeléssel gyártotta a rajzolt mézeskekszeket.

 

Ki látta a Jégkorszak bármely részét? Megvan Sid, az őslajhár?


Nálunk járt látogatóba, legalábbis a feje, ahogy Manó harang alakú kekszekre Manó megrajzolta Sid fejét :)


Ahogy két emberkém az asztal fölé hajolva, az összpontosítástól összevont szemöldökkel, időnként kidugott nyelvvel alkotott, Manapó egyszer csak felnézett és megállapította: ez van, a garffykázás fertőző.
Az :)

Tücsike kimaradt a mézes-buliból - bár, úgy gondolom, szívesen matarászott volna cukordrazsék, díszítő gyöngyök között, gyurmázta volna lelkesen kis kezecskéivel a tasakba zárt színes cukormázat :)
Manó nagyfiúsan, egy öt éves minden komolyságával elmagyarázta neki, hogy kistesó, ez még nem való neked, kicsi vagy még hozzá és mindent a szádba tennél és nem beteg lennél. Aztán, mintegy kárpótlásul, megmutogatta Tücsinek egyik féltett legó újságjából a legáhítottab darabokat.
:)





4 megjegyzés:

Szemi írta...

Nagyon boldog új évet kívánok az egész garffykázós, non-stop családodnak! :)

Chef Viki írta...

Boldog mosollyal olvastam Rólatok, annyira jól esett még olvasni is, látni is :-) Nemhogy benne lenni :-)

A mézesek és a házikók mesterművek lettek, csak pislogok a láttukon! Kíváncsi vagyok jövőre a királylányosra :-)

Ölellek mindnyájatokat sok szeretettel, és boldogságos új esztendőt kívánok!

Petra írta...

Szépségesek lettek! Boldog Új Évet kívánok!

Karulino írta...

Hiába a Gyerekszáj az gyerekszáj! Nagyon boldog új esztendőt nektek!