Oldalak

2012. máj. 3.

Első k-t süti / lepény / pite


Azaz kapros-túrós süti. Vagy lepény. Vagy pite. 
Az első.
Mármint az első saját sütés.
Eddig valahogy mindig úgy adótott, hogy vagy a) ÉAnyám sütöttét ettünk (mit ettünk, tömtük :), vagy b) ÉAnyám sütöttét ettünk :)
ÉSzüleim egy hete elutaztak lábalógázni. És itt volt a négynapos hétvége. És sütöttem ugyan a négy nap alatt három kenyeret is - hajnalonta, mikor még friss volt a levegő :) -, de hiányzott a süti. A fejembe vettem, hogy márpedig lesz süti, mégpedig kapros-túrós, friss, könnyed, zamatos.
Aha.
Először, nem volt receptem.
Másodszor, telefonos segítséget sem tudtam kérni.
Márpedig akkor is lesz kapros-túrós süti, punktum.



Lett is.
Finom, könnyű, omlós tésztájú, zamatos. A fényképezéshez úgy kellett elcsenni három kis kockányit :)
Kicsit toldott-foldott recepttel dolgoztam, a tésztához Macskafalatoktól inspirálódtam, a tölteléket - miután kb húsz receptet átböngésztem - saját fejem és emlékeim után raktam össze.
Nekem a tészta kicsit sok lett a 20*30-as tepsibe, viszont az egy kg túróból kavart töltelék pont elég volt ekkora méretű tepsihez. Úgyhogy a felesleges tészából "kekszeket" sütöttem. Legközelebb is ennyi tésztát gyúrok, mert a fele adag kevés lenne. Legfennebb újfent lesz néhány omlós kekszecske is a fenséges k-t süti mellé.



Kapros-túrós süti / lepény / pite

hozzávalók - tészta

25 dkg margarin
40 dkg liszt
12 dkg házi vaníliás cukor (lehet csak a fele vaníliás)
1 tojássárga
1 cs. sütőpor
1-2 ek tejföl

hozzávalók - töltelék

1 kg túró
1 púpozott ek tejföl (ha lehet, lecsöpögtetett tejföl)
2*10 dkg porcukor
2 tojás
1 tojásfehérje
1 kicsi krumpli (nyers)
1 nagy csokor friss kapor

A sütőt 190 fokra kapcsolom (légkeveréses).
Amíg a ler felmelegszik, egy tálba mérem a tészta hozzávalóit és gyors mozdulatokkal összegyúrom.
A tésztát kétharmad-egyharmad arányban elosztom.
A kétharmadot lisztes lapítón kicsit nagyobbra nyújtom, mint 20*30 cm, sütőpapírra emelem, majd a tepsibe igazgatom, hogy egy kis széle is legyen.
A tésztát a forró sütőben 10 percet elősütöm.
Ezalatt összeállítom a tölteléket. A kaprot megmosom, lerázom, felaprítom; a krumplit meghámozom.
Az egész tojásokat kettéveszem.
A két fehérjéhez hozzáteszem még a tésztából kimaradt fehérjét, laza habbá verem, majd folytonos keverés mellett, kanalanként hozzáadagolom a 10 dkg porcukrot és addig keverem, amíg fényes, tömör hab lesz.
A túrót, a két tojássárgát, a másik 10 dkg porcukrot és a (lecsöpögtetett) tejfölt kézimixerrel alaposan összedolgozom.
A reszelő legkisebb fokán lereszelem a kicsike nyers krumplit, ez is a töltelékbe kell - családi titok: ettől nem lesz száraz a töltelék; és nem, a kész sütiben egyáltalán nem érződik a krumpli, sem állagra, sem ízre.
A túróhoz keverem a lereszelt krumplit és az apróra vágott kaprot is. Majd fakanálra váltok és belekeverem a tömör, cukros tojáshabot.
Kiveszem az elősütött tésztát a lerből, rákanalazom-simítom a kapros-túrós tölteléket.
A megmaradt, egyharmad rész tésztából kisujjnyi vastag csíkokat sodrok és berácsozom a töltelék tetejét.
A lepény mehet vissza a sütőbe további 30-35 percre. Kivétel előtt kicsit megbökdösöm az illatozó sütit, ha a töltelék nem ragad, akkor kész. Pár percig a tepsiben pihentetem, majd sütőpapírostól kiemelem és rácsra téve hűtöm ehetőre.
Az egyharmad tészta megmaradt részéhez, amit a rácsozáshoz nem használtam fel, némi durvára vágott diót és/vagy szezámmagot és/vagy csokit gyúrok, fél cm vastagra nyújtom, kekszeket formázok és kb 8-10 perc alatt készre sütöm.


A kihűlt kapros-túrós lepényt kockára vágva tányérra rendezem. Kínálni nem nagyon kellett, igazság szerint még alig-langyosan felfaltunk fél tepsinyit :)

Motoszkál a gondolataimban egy házi lekvárral vagy gyümölccsel bolondított kapros-túrós süti is. Főleg, hogy a tegnap délutáni sütésnek már csak morzsái maradtak.


Jó étvágyat !

4 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Emlékeimben élénken él egy kapros-ordás palacsinta íze :-)

Na most ránéztem erre a pitére, és összefutott a nyál a számban! Nem csodálom, hogy úgy kellett a fotómodelleket elkülöníteni :-)))

Garffyka írta...

Ugye, milyen finom volt az az ordás palacsinta? És milyen pazar a társaság hozzá :D

Örök fájdalmam lesz, hogy itt nem ismerik az ordát :(

martinelli írta...

Nagyon jól néz ki és ötletes.

Gabriella írta...

Ó, ezt nagyon szeretem!!! :P