Szekérkerék és az első vasárnap

Az Advent szó latin eredetű, eljövetelt, megérkezést jelent.
Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (jauár 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Advent eredete a IV. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.
A karácsonyra való felkészülés kezdete pedig András naphoz (november 30.) köthető.
Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis „szenteste” (ebből következik, hogy advent első vasárnapja, nem lehet később, mint december 3.)


Adventkor a keresztények nemcsak a Jézus születése előtti várakozásról emlékeznek meg, hanem további két jelentése is van az ünnepnek. Várják az Úr eljövetelét a saját életükben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához. Továbbá várják Jézus Krisztus második eljövetelét is, s igyekeznek felkészülni az utolsó ítéletre.


Az adventi koszorú készítésének szokása mindössze a XIX. század végén terjedt el. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Később ebből a koszorúból egyszerűsödött a ma megszokott négygyertyás változat.
Az adventi koszorún a gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák szimbolizálják a növekvő fényt, melyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor.
Az adventi koszorú négy gyertyája egy-egy fogalomkört testesít meg a katolikus szimbolika szerint, s egyben egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak. A hagyomány szerint a négyből három gyertya lila, ez a szín a bűnbánatot és a lelki előkészületet jelenti katolikus értelmezésben. Az ezoterikus tanok szerint az ibolyaszín a spiritualitás, az ezoterikus képességek színe. A negyedik gyertya rózsaszín, ha hagyományos koszorút készítünk. Ez az örömöt és a szeretetet, a boldogságot jelképezi.

• Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
• zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
• Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
• Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya)
  
  

Hittől és az adventi koszorún elhelyezett gyertyák színétől függetlenül, kívánom-remélem, hogy minden otthonba belopózik néhány apró tündérke - talán nem csupán vízkeresztig maradnak - s bőven szórnak varázslatos tündérporukból.
Meghitt, szeretetteljes, örömteli készülődést, hajsza és stressz mentes tervezgetést kívánok :)

Ripityóka

Van egy dal, szégyen, de csak egy sorára emlékszem ... pityóka, pityóka, ripityóka ...
Ezt dúdolgattam valamelyik nap, Manónak nagyon megtetszett, két napig ezt hallgattuk, időnként teli tüdőből fújta :)

Manó sokszor kíváncsiskodik a konyhában, mit főzök, az micsoda, mi lesz belőle, miért úgy csinálom, ahogy, és szívesen megkóstol minden zöldséget. Időnként úgy kell lebeszélnem a nyers zöldség kóstolásról, mondjuk például a krumpli, bár főve, sülve nagyon finom, nyersen nem a legjobb. Két hete pedig azon pityergett a zöldségesnél, hogy márpedig neki kell egy levél kelkáposzta, hogy elrágcsálja (persze, a zöldségesnél minden volt, csak kelkáposzta nem, de végül sikerült keríteni egy lapit).

Édesanya, ez micsoda?
Csicsóka, kicsim. Ebből lesz a mai leves.
Csicsóka? Az majdnem olyan, mint a pityóka. Akkor ez is lehet ripityóka?
Aznapi tízórai nasinak Manó elropogtatott négy-öt kisebb darab, vékonyra szeletelt csicsókát. És talán mondanom sem kell, aznap ripityóka volt ebédre.
A csicsóka krémlevesnek olyan sikere volt, hogy másnap újráznom kellett, mert első körben a 70 dkg csicsókából főtt selymes, sűrű levesnek csupán szép emléke maradt a lábasban.

A csicsóka (Helianthus tuberosus) a fészkesek családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába.Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Ez az oka, hogy nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből! Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.

A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező gyümölcscukor könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál. A fruktózt a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasznosítja.
A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.

Ezt a nálunk méltánytalanul mellőzött gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják.

Pikáns csicsóka krémleves

hozzávalók

70 dkg csicsóka
2 nagyobb szál murok
1 szál petrezselyem
1 nagyobb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
darabka friss gyömbér - nagyjából 3-4 cm
1 ek fokhagymás olaj - vagy sima olaj
só, bors
3-4 ágacska kakukkfű
1 kis doboz tejföl vagy kefír

A csicsókát kefével alaposan megsikálom, ahol könnyen hozzáférek meghámozom, a hajlatokban és apró gumók között durva kefével megtisztítom (nem baj, ha nem mindenütt jön le a héja), felkarikázom-kockázom.
A többi zöldséget megpucolom és feldarabolom: hagymát, fokhagymát apróra, veteményt karikára.
A fokhagymás olajat megmelegítem, rádobom a hagymát, fokhagymát és aranyszínűre fonnyasztom. Mellészórom a murkot, petrezselymet és 2-3 percig együtt kevergetem.
A lábasba szórom a feldarabolt csicsókát, egyet keverek a zöldségeken és felöntöm annyi vízzel, ami két ujjnyira ellepi.
Fűszerezem: só, bors, kakukkfű és hozzáadom a frissen reszelt gyömbért.
Fedő alatt, nagy lángon felfőzöm, amint forrni kezd, lennebb húzom a tüzet és 10-12 perc alatt puhára főzöm a zöldségeket.
Hozzákerevek egy kis doboz tejfölt vagy kefírt, majd a tűzről félrehúzva, botmixerrel simára, krémesre mixelem. Ha túl sűrű lenne, kevéske vízzel hígítanám, de mindkét alkalommal pont jó volt az állaga.
Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem.
Ennyi, tálalhatom is.


Manónak fokhagymás kenyérropogóssal kínáltam. Ehhez két szelet kefíres-korpás kenyeret megpirítok, alaposan bedörzsölöm a szeletek mindkét oldalát fokhagymával, majd kockára vágom.
Mi chilis olajjal ettük a csicsóka krémlevest. Ehhez 2 ek olivaolajat melegítek, 2-3 piros chilipaprikát kettévágok, kimagozok, apróra vágom, majd a meleg olajba szórom. Fél perc alatt elkeverem és le is húzom a tűzről, hogy a paprika ne égjen meg.

A leves mindamellett, hogy méltán kap helyet a gyors & könnyű ételek között, egészséges is, hiszen a tejfölt/kefírt leszámítva csupa-csupa zöldség van benne.

Jó étvágyat !

Szószedett:
murok - sárgarépa
vetemény - gyűjtőnév; murok, petrezselyem, paszternák, stb. Olyan kiskerti gyökérzöldségek gyűjtőneve, amiket vetni kell (apró magról, szórva ültetni)

Tésztaszobrászat - virágok, szívek, csigák

Talán fellengzős megnevezés, de mikor ezekre a csíkos kalácsokra (azóta többször is megsütött) és csodálatosan tekeredő - kalácsnak is megsütött - spanyol briósokra néztem, ez volt az első, ami eszembe jutott, életre kelt a kelt tészta :)

Először csak egy gyors csigabigát gondoltam sütni hétvégére. Aztán, Manó kérésére, diós és kakaós csigák sültek. S míg az első tepsinyi csigabiga a lerben időzött, kicsit játszottam a maradék kelt tésztával. Így alakultak virágok és szívek, s Max barátom ihletésére pillangók - igaz, ez utóbbiak kissé testesek lettek, biztos sokat nassoltak a nyáron :)



Csigabiga és társai

hozzávalók

1 tojás
2,5-3 dl tej
1,5 ek olaj
0,5 kg liszt
4 ek cukor
1 ek vaníliás cukor (= 1 zacskó)
csipetnyi só
1 citrom reszelt héja
25 gr friss élesztő

kenéshez
12 dkg margarin + 3-4 ek cukor
darált dió, cukrozatlan kakaópor

öntözéshez
szűk 1 dl tej + 1 ek cukor

A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gép formájába teszem - tojás, tej, olaj alólra, rá a liszt, cukrok, csipetke só, reszelt citromhéj, élesztő -, majd dagaszt-keleszt programot indítok.
Dagasztás közben érdemes megnézni a tésztát, ha túlságosan lágy lenne (farkincát húz maga után), apránként kevéske lisztet teszek hozzá, ha túlságosan kemény lenne (döng a tészta a formában), picurka tejjel lágyítom.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett lapítóra borítom, óvatos, de határozott mozdulatokkal átdögönyözöm.
Ha mindből csigát készítek, akkor az egész tésztát téglalap alakúra nyújtom, megkenem a 3-4 ek cukorral habosra kevert margarinnal, kívánság szerint megszórom darált dióval, cukrozatlan kakaóporral. Hosszanti oldalától kezdve feltekerem és kb két ujjnyi széles darabokra vágom.
Vágott felükkel lefele sütőpapíros tepsibe sorakoztatom és konyharuhával letakarva 25-30 percet langyos-meleg helyen kelesztem.

A pillangókhoz, virágokhoz, szívekhez a tésztából lecsípek és vékony ovális alakra nyújtom. Megkenem a cukorral habosra kevert margarinnal, megszórom darált dióval vagy cukrozatlan kakaóporral, feltekerem, majd a kívánt alakra formázom.
:)

Pillangó: a feltekert tészta két végét visszahajtom, majd lisztezett ollóval szinte középig bevágom mindkét végén. A bevágás mentén kissé széthúzom a tésztát, majd sütőpapíros tepsire teszem és konyharuhával letakarva kelesztem.


Szív: a felteker tésztát félbe hajtom, lisztezett ollóval bevágom a hajtott végét, nagyjából kétharmadig. A bevágás mentén kicsit széthúzom a tésztát, majd sütőpapíros tepsire fektetem, konyharuhával letakarva kelesztem.


Virág: a feltekert tészta két végét visszahajtom, mint a pillangónál. Lisztezett ollóval az egyik végén bevágom (mint a szívnél), most két vágást készítek.
Innetől u.a., azaz a tésztá kicsit széthúzkodom, sütőpapíros tepsibe teszem, konyharuhával letakarva kelesztem.



Előmelegített, 170-175 fokos sütőben nagyjából 25 percig sütöm; félidőben megöntözöm a cukros tejjel. A megsült csigákat és egyéb formákat néhány percig a tepisben pihentetem, majd rácsra szedve hűtöm ehetőre.

Jó étvágyat !

Díszes mézes

Talán az évvégi ünnepek közeledte miatt, talán az az oka, hogy a napokban sütöttem és írókáztam jónéhány tepsi mézest, de pár nap alatt többen is rákérdeztek az írókára. Miből és mennyi kell bele, mivel és hogyan készítem, azaz milyen zsákba töltöm, mekkora lyukkal, honnan vannak a minták, amiket rajzolok.

 
Nem vagyok az írókázás országos bajnoka (de szorgalmasan gyakorlok :), s még élénken emlékszem kezdeti nehézségeimre, remélem segít ez a rövidke bejegyzés azoknak, akik talán mostanában készítik majd első díszes-rajzos mézesük.



Íróka

hozzávalók
1 tojásfehérje
20 dkg porcukor - átszitálva
1 csapott ek étkezési keményítő
1/2 mk citromlé vagy narancslé

A porcukrot legalább egyszer át kell szitálni, s ami a sűrű szűrőben a szitálás végén marad, azt nem a többi után szórni; így lesz az íróka selymes, könnyen kezelhető.
Az étkezési keményítőtől sokáig szép fehér marad - mondjuk, ez akkor lényeges, ha nem "megevős", hanem díszítős mézest készítek.
A citromlétől fényes lesz az írókám, valóban csillog megszáradás után.

A tojásfehérjét félig habbá verem, majd hozzáteszem az átszitált a porcukrot, étkezési keményítőt és beleteszem a kevéske citrom- vagy narancslevet.
Az íróka akkor jó, ha a mixerbot csíkot hagy maga után a masszában és az edényt fejjel lefele fordítva a benne lévő, sűrű, fényes és hófehér íróka meg sem mozdul benne. Ehhez a tojásfehérjét és porcukros-ételkeményítős keveréket érdemes 8-10 percen keresztül türelmesen mixelni, míg a porcukor nem recseg a habban.
Ha van időm, az elkészült írókát, lefedve, fél- vagy egy órára a hűtőbe teszem, majd kivétel után egyszer átkeverem, s csak aztán dolgozom vele tovább. Jobb állaga lesz, könnyebben használható.

Tipp & trükk: Nem az írókás tálat fedem le, de magát az írókát. Folpackot vagy vékony nylon zacskót simítok az íróka tetejére, így teszem a hűtőbe.


Az így kikevert íróka sűrű lesz, fehér és fényes, rajzolásra lehet használni.
A sűrű, fényes írókát zacskóba teszem.
Anno fejtörést okozott, hogy milyen zacskóba, s a legelsőnek próbált vékony kis zacskó a harmadik nyomásnál megadta magát, oldalt kettéhasadt, a ragadós íróka meg a konyhapultra vándorolt.
Hasonló baleset elkerülésére pofonegyszerű trükköt tanultam: a rajzoláshoz használt zacskót kétoldalt, az összeillesztésnél széles papírragasztó csíkkal érdemes megerősíteni kívülről.
A mélyhűtős kis tasakok váltak be legjobban, ezek elég erősek ahhoz, hogy ne púposodjanak ki, miközben kinyomom az írókát.


A masszát lesimogatom a zacskó egyik csücskébe, majd a zacskót elkötöm.
Jó trükk elkötés előtt néhányat csavarni a zacskón, s utánna egyszerű befőttesgumival elszorítani.

Az írókával teli zacskó sarkát kivágjuk.
Aha, az a bizonyos lyuk. Ha túlságosan nagy, az íróka széles csíkot húz, finomabb, apróbb mintákat nem lehet megrajzolni. Ha viszont túlságosan pici a lyuk, mondjuk mindössze egy tűhegynyi, akkor viszont a massza hasonló lesz egy tevéhez, s ahogy a sivatag hajója a tű fokán, úgy az íróka sem tud átpréselődni a picurka lyukon.
A zacskó sarkára nagyjából 1 mm-s lyukacskát vágok (manikűrollóval, a konyhaim ehhez túlságosan nagy).
Profi mézeseknél láttam szűkítőket; ezek aprócska fémsityakokhoz, gúlákhoz hasonlatosak, csúcsukon kölünböző méretű és formájú lyukakkal; így remekül szabályozható a lyuk mérete, sőt recésen is lehet rajzolni. Ha nagy leszek, nekem is lesz ilyen :), egyelőre maradok a kb 1 mm-s lyuknál a zacskó csücskén.

Kezdődhet a munka :)
A rajzolt minták lehetnek a képzelet szülöttei, de jó kiindulási pont lehet például egy-egy nagyobb léptékű matyóhímzés vagy virágmintás váza motívuma.
Aki járatos az üvegfestésben, hamar rájön, hogy írókázni nagyon hasonlít az üvegfestett minták kontúrjainak megrajzolásához; időnként picit aprólékosabb, de hasonló türelmet kíván. Az ínycsiklandó és látványra is szép eredmények pedig magukért beszélnek :)

Ha a mézeseket nem csak megrajzolni, de bevonni is akarom, akkor is így készítem az írókát, de a kikevert írókából elveszek néhány kanálnyit - attól függően, mennyi mézest akarok bevonni - és picurka vízzel és még picurkább citromlével simára keverem, azaz hígítom. Nagyjából egy hígabb tejföl sűrűségű masszát használok - tudom, kissé pongyola megfogalmazás, de az, hogy mennyi vizet-citromlevet használok a hígításhoz, függ az eredeti íróka sűrűségétől. Az így kissé felhígított írókával - és egy kis gyakorlással, türelemmel - szép fehér mázat lehet a mézesekre varázsolni. Úgy szoktam, hogy előbb kontúrt rajzolok a sűrű írókával, majd a terülő írókával "befestem" a körbekontúrozott részt. A terülő írókát szintén zacskóból adagolom vagy, ha nagyobb felületű mézesről van szó, akkor kiskanállal teszem a mézesre. Én fogpiszkálóval szoktam kicsit segíteni, hogy a kontúr széleihez szépen illeszkedjen a terülőmáz.
Az így "befestett" mézeseket félreteszem, hogy a máz teljesen megszáradjon, akkor lehet tovább díszíteni, rajzolni - vagy nemes egyszerűséggel megenni :-)
Ha színeset szeretnék, akkor pár csepp ételfestéket teszek a hófehér írókához, akár a sűrűbb, rajzolásra használthoz, akár a hígabb terülőmázhoz.

Jó szórakozást ! :-)

Egy-petty, libapetty - frissítve :)

Frissítés a bejegyzés végén

Manó, mondhatni, libalázban van :) Az oviban szorgalmasan készülődnek Márton napra, volt már nyomdázás és libakifestő, tanultak sok libás versikét, mondókát, dalocskát, kiszámolóst. Ezeket aztán délután, este, aranyos vékonyka hangon dalolgatva, elő is adja itthon. Ma pedig az ő csoportjuk "vendégül látja" a szomszédos csoportot.
Nagy dolgok ezek kérem, készülni kell, szépen felöltözni, fogadni a másik csoportot ... megosztozni a játékokon. Szóval csupa érdekes kihívás lesz a mai nap :)



Itthon libafrontilag sokkal nyugodtabb a helyzet. Terveztem persze, hogy, mint tavaly is, sütök és főzök mindenféle libás finomságot.
Nem mintha a hentesnél hemzsegett volna a liba kínálat az elmúlt hetekben - érdeklődésemre, mikor lesz liba bármilyen formában a következő válaszokat kaptam: ó, hát nagyon drága, nem vennék meg, nem is rendeltünk, majd talán, valamikor, esetleg karácsony tájékán ...



Terveim hamvába haltak, Manapó ugyanis kijelentette, hogy mint a tavalyelőtti rendhagyó libasülttel, idén is ő gondoskodik a Márton napi vacsoráról.
Igaz, idén nem saját kezűleg készített finomság kerül majd az asztalra, mert felfedezett egy igazán jó konyhát, ahol nemcsak az árak barátiak, de kifejezetten ízletesen és finoman főznek. S láss csodát, november 11-re csupa libás ételt tervezett a szakács a menübe.
Hát ennyit gasztro-bloggerségem libahadjáratáról az idei Márton napot illetően.
Hja, van az úgy, hogy cipésznek cipője lyukas, a pék meg más kenyerét eszi néhanapján :)
Kíváncsian várom az estét ... :)





Tegnap este libavacsora volt, kínai módra :)
Ugyan nem pálcikával és forgó közepű asztalon kínálva, de kis adagokban háromféle liba finomság is került vacsorára.

* Sült libacomb édes párolt vöröskáposztával, hagymás tört krumplival és körtebefőttel.
Fénykép nincs, hamarabb elfogyott, mintsem eszembe jutott volna, hogy kattintsak.

* Rántott libamáj hagymás tört krumplival, csemegeuborkával.
Mivel Manó kijelentette, hogy most éppen nem szereti a sült libahúst, Manapó zseniális megoldással rántott húst ajánlott vacsorára, amit viszont szeret :) Így lett a vékonyra szelt, kirántott libamájból rántott husi; kegyes hazugság :), Manó féltenyérnyi darabot eltüntetett néhány uborka társaságában.

* Libamell falatok sólet ágyon.
Ilyet még nem ettem, mármint így elkészített libamellet és sóletet sem. Finom volt, bár azt hiszem nem fogja egyhamar lekörözni a sült libacombot párolt káposztával :)

Manapóm kitett magáért :), bőven, még akkor is, ha idén nem sajátkezűleg nyüstölte "a dögöt" :)

A szokatlanul bőséges (és nehéz, ugye a sólet nemigazán habkönnyű eleség) vacsora után nem is csodálom, hogy éjjel dőreségeket álmodtam, hatalmas libacomb kergetett egy sólet mezőn :)

Hétvégi kalácsok

Néhány hete rákaptam arra, hogy pihenős napokra kalácsot süssek.
Ideális esetben szombat kora reggelre megkel a tészta, átgyúrom, pihentetem, megformázom, kelesztem, megsütöm és a reggelire szépen terített asztalon ott díszeleg a kalács is a frissen sült kenyér mellett.
Kevésbé ideális esetben, mikor ellébecolom a reggeli felkelést a kalács nem reggelire, de tízóraira készül el; hiába, hagyni kell némi időt arra is, hogy ehető-szelhető állagúra hűljön.

Ezt a tésztát eddig spanyol briósnak tekertem, formáztam és mindig óriási sikert aratott. Pihekönnyű, foszlós, látványra és ízre is roppant csábító.
S mint kiderült, kalácsnak, tehát nagyobb adagban megsütve is remekül helyt áll.

Eredetileg csak egy kalácsot terveztem sütni, de a mennyiségekből az egy tojás és egy tojássárgát nem tudtam megfelezni. Így lett két kalács, egyik mogyorókrémmel, másik marcipánnal. S ha már ízre különböző a két kalács, akkor legyenek formázásban is eltérőek. Így született az óriásbriósra hajazó mogyorókrémes és az egyszerű fonott marcipános.
Mit mondjak? Mindkettőnek régen hűlt helye azóta :)



Kalácsok - mogyorókrémes, marcipános

hozzávalók

1 tojás
1 tojás sárgája
3 ek olaj
2,8 dl tej
1 vaníliarúd kikapart magja
60 dkg finomliszt
1 tk só
7 dkg cukor - most az egész házi vaníliás cukor volt
4 dkg friss élesztő

~ 15 dkg margarin, puha, kenhető

lekenéshez
1 tojásfehérje (ami a tésztából megmaradt)
2-3 ek tejszín
~ fél ek margarin, a végén

töltelék
mogyorókrém *
marcipán **

Tipp & trükk :)
* A mogyorókrémet néhány másodpercre mikróba teszem, így könnyebben kenhető, nem szakad el a tészta, miközben simítom rajta a krémet.
** Saját káromon tanultam meg, hogy nem akármilyen marcipán jó tölteléknek. Egyszer próbáltam meg Szamos marcipánnal tölteni brióst, az eredmény nem az lett, amire számítottam, a péksütemény ugyan ehető volt, de inkább hasonlított egy nehéztésztás csigára, mint pillekönnyű briósra.


A tészta hozzávalóit érkezési sorrendben a kenyérsütő gép formájába teszem, majd dagaszt-keleszt programot indítok. Másfél óra múlva a gyönyörűen szálasra kelt, kellemes tapintású tésztát enyhén lisztezett lapítóra szedem. Gyöngéd, határozott mozdulatokkal átgyúrom. Két egyforma részre vágom, ezekből egyenként gömböcöt formázok. Tiszta konyharuhával letakarva 10 percet pihentetem, ezalatt a tészta visszanyeri kezdeti rugalmasságát.

A gömböcöket egyenként téglalap alakúra nyújtom, nagyjából 3-4 mm vastagságúra. Megkenem a puha margarinnal, majd mogyorókrémet kenek rá, illetve a másikra rászaggatom apró darabokban a marcipánt. Hosszanti oldalától feltekerem, majd a tésztakígyót kicsit tovább sodrom-nyújtom.
A mogyorókrémes kalácsnak való tésztát briós formába tekerem; úgy, mint a spanyol brióst. A tésztacsík végét kicsit ellapítom és aláhajtom. Ettől szépen megemelkedik a közepe és a töltelék sem folyik ki. A kerek kalácsot 22 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt vagy kikent-lisztezett tortaformába helyezem.
A marcipános kalácsnak szánt tésztakígyót kicsit tovább sodrom-nyújtom; középen kettéhajtom és a két tésztacsíkot összesodrom, a szabad végeket visszahajtva igazítom a formába (sütőpapírral bélelt vagy kikent-lisztezett).
A két kalácsot meleg helyen, letakarva 20-25 percig kelesztem, majd tetejüket átkenem a tojásfehérje-tejszín keverékével és 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, nagyjából 25-30 percre. Ha a teteje nagyon pirulna, alufóliával vagy sütőpapírral érdemes letakarni.
A forró kalácsokat kiveszem a formákból, megütögetem az alját, ha kongó hangot adnak, akkor készre sültek. Rácsra teszem, tetejüket átkenem kevéske puha margarinnal, ettől fényes és csillogó lesz, majd a teraszkorláton egyensúlyozva hűtöm ehetőre.


A tésztához kevert tojássárgának, illetve a megkelt tésztára kent puha margarinnak köszönhetően a kisült kalács (vagy briós) másnap, harmadnap is puha és foszlós.

Az illatos, foszlós kalácsok amolyan igazi, békebeli reggeli, uzsonna hangulatot hoznak, teával, habos kakaóval, ráérős beszélgetéssel.


Jó étvágyat !

Pávaszem vs kuglóf

Avagy terv és valóság.
Hétvégén úgy, de úgy sütöttem volna egy kuglófot. Nem akármilyet, csokisat csokimázzal. Szinte éreztem az ízét, jó csokis/kakaós tészta, rajta finom csokimáz, hmmmm.
Saját recepttáramban éppen csokis kuglófra nem találtam kiírást (bezzeg tojáslikőrös, aszalt gyümölcsös, kókuszos), nosza hát, irány a böngészde.
... nem jó, ebbe kell fél liter joghurt, annyi nincs itthon, kisbolt zárva ... ez sem jó, van benne 15 dkg kókusz ... ebben meg mazsola és aszalt gyümölcs, embereim nem szeretik ... na hiszen, nyolc tojás, annyit nem teszek egyetlen kuglófba ... ebbe 50 dkg csoki kéne, könyörgöm, nem csokinagykereskedés a kamrám ...


Elsírtam bánatom, mire 4PL barátaimtól perceken belül két nagyon finom sütireceptet is kaptam, egy szavarint és egy pávaszem nevű finomságot.
Hm, szavarin, nagyon is jól hangzik, receptet mentettem, következő hétvégék egyikén fog díszelegni.
Pávaszem, lássuk csak, puncsos pudingpor kell hozzá, hát az nincs. Van viszont egy csokis és egy vaníliás pudingpor itthon ...
Vezérhangya elindult és délután háromcsokis "kuglófot" ettünk bögre tejjel, teával uzsonnára.

A recept szerint a mennyiség hat főre és két őzgerinc (sima aljú) formára szól. Én megfeleztem a hozzávalókat és egy kisméretű kuglófformában sütöttem. Kicsit bennem volt a félsz, hogy a széle megég, mire a közepe megsül, de nem így lett. Finom, kellemes állagú, jó tapintású süti vigyorgott rám a formából kiborítva.
A csokimázzal bevonjuk téren van még némi tanulnivalóm, de a kicsit "rusztikus" csokizással is nagyon finom lett :)
Ha már formáját megváltoztattam, nemes egyszerűséggel át is kereszteltem, lett belőle háromcsokis (na jó, kettő meg a kakaó): egy csokipudingos réteg, egy kakaós réteg és csokimáz a tetején, oldalán.
Alant a teljes mennyiséget adom meg, ez két sima aljú/oldalú őzgerinc formára szól.




Háromcsokis kuglóf

hozzávalók

4 tojás
30 dkg cukor
25 dkg margarin
2 dl tejföl
30 dkg finomliszt
1 cs sütőpor
1 cs vaníliás pudingpor
1 cs puncs izű pudingpor - helyette csokis pudingport használtam
2 ek keserű kakaópor

a mázhoz
fél tábla tortabevonó
löttyintésnyi tej
1 kk margarin

Egy kis kuglófformát alaposan kikenek margarinnal és liszttel körbeszórom.
A tojásokat, a cukrot és a lágy magarint habosra keverem.
Apránként hozzáadom a tejfölt és a sütőporral elkevert, átszitált lisztet.
A tésztát három egyenlő részre osztom. Ez egy kicsit macera, mert összesen négy edényt használok; úgy mértem három egyenlő részre, hogy az összekevert masszát kanalanként három edénykébe raktam át.
Az egyik részbe belekeverem a kakaós pudingport, ez került legalólra.
A másik részbe beledolgozom a vaníliás pudingport, ezt a már a formában lévő masszára simítom.
Végül a harmadik részhez szitálom a cukrozatlan kakaóport, ezt is a kuglófformába simítom, sütés előtt/közben el van legfelül. Kiborítva a kész sütit, alól lesz a kakaós, középen vaníliás, legfelül a csokis réteg.
Előmelegített sütőben (180 fok) nagyjából 35 percig sütöm, mielőtt kiveszem tűvel megböködöm a közepét (ott a legvastagabb ugye), nem ragad, kész a süti.
Rácsra borítva hűtöm, majd rácsorgatom a tejjel-margarinnal összeolvasztott csokit.


Hűvösre téve hamarabb megszilárdul a csokimáz, de kicsit tippanós csokisan is nagyon finom :)

Jó étvágyat !

Ez mi a szösz? És mire jó?

Nagyjából ez a két kérdés tolult fel bennem, mikor megláttam az előtérben egy kis zacskóban ezeket a barna kis valamiket. Na jó, annyi megvolt, hogy valami növény és inkább valami gyümölcs, mint zöldség. De arról fogalmam sem volt, hogy mi a neve és mire fogom majd használni.
Segítségkérő nézésemre Manapó válaszolt. Szomszédasszonytól kaptuk és úgy hívják, naspolya. Nem a szomszédasszonyt, a gyümölcsöt :)
Aha, szóval ez a naspolya!
Eddig, tudtommal még nem láttam, legalábbis így nem, esetleg fán, de nem tűnt fel. Enni viszont biztos nem ettem. Ergo, semmiféle támpontom nem volt az elkészítéséről. Irány hát a jó öreg internet.
Ha esetleg van még hozzám hasonló zöldfülű naspolya téren, ezt találtam.



A naspolya, népiesen lasponya vagy miszpolya, „elolaszosodva” pedig nespula, a rózsafélék családjába tartozik. Rokona az almának, a körtének és a birsnek. Ázsiából – jellemzően Japánból és Kínából – származik. Bár pontos eredete nem ismert, tudjuk, hogy Délkelet-Európában, a Földközi-tenger mentén már az ókorban is termesztették. Rómában a makedón háború után honosodott meg. A természettudós Plinius nevezte el Mespilusnak. A kontinensen minden bizonnyal a római légiók terjesztették el. A katonák a sokáig eltartható gyümölcsöt vitték magukkal a provinciákba, vonulásuk mentén – szándékosan vagy merő véletlenségből – naspolyafácskák sarjadtak ki a földből. Arra nézve sajnos nincs adatunk, hogy hazánkban mikor honosodhatott meg. Mindenestre egy 1410-es magyar szójegyzék már említi. Lehet, hogy a római légiók hagyatéka volt, de lehet, hogy csak jóval később került a Kárpát-medencébe. Ahonnan tovább nem is igen költözött, lévén melegigényes növény. Így az is örök titok marad, hogy Linné rendszertanában miért kapta a Mespilus a germanica jelzőt, holott német földön nem is ismerték.

Ez az a furcsa gyümölcs, ami frissen szedve kemény, élvezhetetlen. Jellegzetes íz- és zamatanyagai az érlelés során alakulnak ki. A késő őszi fagy nem tesz kárt benne, sőt, ha a fán hagyják, és a dér egyszer-kétszer megcsípi, édesebb és zamatosabb lesz. Szedés után rétegekben kiterítve érlelhető. Szobahőmérsékleten természetesen előbb, hűvös padláson vagy kamrában később válik fogyaszthatóvá. Akkor jó, ha szottyos lesz: héja pergamenszerűen elválik, könnyen lehúzható, alatta pedig az érett körtéhez hasonló, kásás állagú, édes és egyben fanyar gyümölcshús rejtőzik.

Eleink a naspolya borízű, savanykás gyümölcsét a hosszú téli estéken majszolták. Igaz, hogy nyersen a legegészségesebb, de bő termés esetén bort és lekvárt is készítettek belőle. A fa leveleit és kérgét magas csersav tartalma miatt cserzésre használták, fája pedig a mai napig nagyon értékes alapanyaga a fafaragóknak.

A naspolya rendkívül gazdag vitaminokban, főként C-vitamin tartalma kiemelkedő, 12 mg/100 gr. Magas vastartalma miatt a vérzékenységben szenvedőknek kimondottan ajánlott, jelentős kalciumtartalma pedig csonterősítő hatással bír. Leve alkalmas a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére. A népi gyógyászatban a kérgéből készült főzetet a vérzés csillapítására használták, magvainak főzetét pedig a vesekő elhajtására.

Fajtái közül elsőként a faként is igen dekoratív, sötétzöld lombú, bőven termő Szentesi Rózsát említhetjük. Gyümölcse október végétől szedhető, körülbelül egy hónapig fogyasztható. Íz- és zamatanyagokban igen gazdag, közepes nagyságú termése hosszúkás körte alakú.
A Holland Óriás is elterjedt fajta. Nagy, vastaghéjú gyümölcsei novemberben szedhetők, gyümölcshúsa közepes minőségű.
A Nottingham angol nemesítés. November elején szedhető, karácsonyig fogyasztható. Apró, kerek gyümölcsei vannak.

A naspolyából magas pektintartalmának köszönhetően remek gyümölcslekvár és zselé készíthető. Pürésítve főtt vagy sült húsok mellé köretként adható. Ha megpároljuk, majd mézzel ízesítjük, rendkívül finom süteménytölteléket kapunk belőle.
A naspolyalekvárhoz teljesen érett gyümölcsöt választunk. Kilónként 3,5 deci vizet adunk a megmosott egész gyümölcsökhöz. Egészen puhára főzzük, majd áttörjük. Hozzákeverünk fél kiló cukrot, majd sűrűre főzzük. Száraz dunsztban tartósítjuk.
Parfét, krémet is készíthetünk naspolyából. Bár munkaigényes – héjától, magjaitól meg kell szabadítani –, nagyon egyszerű: a gyümölcshúst turmixban pépesítjük, narancslikőrrel, vaníliával, leheletnyi sóval ízesítjük, habbá vert tejszínnel elegyítjük.
forrás: hvg.hu/gasztronómia



Ha jól nézem, ezzel az adag naspolyával nemesi eredet került a konyhámba :), a leírások alapján leginkább az angol nemesítésű Nottingham-nek mondanám.
Még nem tudom, mi lesz belőle, tapintásra nem ítéltem elég szottyosnak, így egyelőre újságpapírra kiterítve utóérik.

Van esetleg kipróbált és bevállt naspolya receptetek?

Előre is köszönöm :)

Mai modern nőideál

Korunk nője napbarnított, vékony testalkatú, tangában járkál/táncol fel-le a lakásban, szuper vékony intimbetéttel. Valószínűleg azért, mert nullszázalékos joghurton és müzlin él, bár igaz ami igaz, szereti a bonbonokat és a Merci csokit is.
Kólát iszik fiatal férfiak társaságában, vagy őket bámulva, esetleg egy kis Fantát a buli és a haverok kedvéért.
Ha felszedne pár kilót, napi 3 perc a szauna-övvel és 2 hét alatt visszanyeri az alakját (mert különben visszakapná az árát).
Pénzre amúgy sincs szüksége, mert a bankoktól nagyon nagy kedvezménnyel kap kölcsönt és a bankot még az sem érdekli, hogy van-e jövedelme.
Tip-top csini ruhában egészséges ételeket főz, nem is értem, hogy tud odaégni a zsír az edényeire, amit persze egy laza mozdulattal tükörtisztára töröl.
Hófehér, hibátlan fogai vannak és mindig jegesen friss a lehelete.
Nulla forintért telefonál a legújabb mobiltelefonon, amit szinte ingyen kap.
Nincsenek ősz hajszálai, naponta váltogatja a hajszínét, ami persze hat hétig tökéletes marad és minden férfi az ő sorába áll.
A pulóvere sosem fakul ki, pláne nem bolyhosodik és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna mosni a fehér és színes ruháiból.
Akkor is angyalian mosolyog, ha gyerekei szántszándékkal csoki-, paradicsom-, fű- vagy bármilyen más foltot dörzsölnek vadonatúj ruhájukba.
Bármekkora méretű táskájából bárhol, bármikor könnyedén előkapja az 5 literes mosógélt vagy öblítőt.
Gyönyörű ajándék ékszerei vannak, természetesen a Vámház körút 9-ből.
Esténként négykézláb mászik a bárpulton, hol egy sör, hol az azt kortyolgató férfi után.
Mikor hazamegy, mindent szerteszét dobál, mégsincs rendetlenség nála, és mindig előkerül egy férfi, aki főz neki egy kávét.
Vitamint szed, amitől ugrál az alvó gyereke ágyán, sőt, bringával is utoléri a csemetét, amikor minden reggel otthon hagyja a tízóraiját.
Nem vízköves a fürdőszobája, sem a mosógépe, és a lefolyója sem dugul el soha.
A vacsorát négy gombóc fagyi árából hozzávetőlegesen másfél perc alatt összedobja, mivel a zöldségek maguktól ugranak bele az edényeibe és a csirkehús varázsszóra a konyhapultra kerül.
Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, habos kádban fürdik, mégsem száraz a bőre, hiszen egész álló nap kenegeti magát, mert megérdemli.
Előfordul, hogy fáj a feje, a gyomra vagy a háta, de akkor rögtön bekap egy pirulát és a baj azonnal megszűnik, mert nincs neki ideje a fájdalomra.
Kutyája, macskája van, amik még életükben nem ettek konyhai maradékot, de maguktól ki tudják nyitni a tasakos eledelt.
Kétféle időjárás létezik körülötte: ragyogó napsütés és zuhogó eső. Az előbbiben boldogan ugrál a réten, de az utóbbiban sem megy tönkre a frizurája amikor leszáll a repülőgépről Stockholmban !!!


Tiszta szerencse, hogy "csak" nő vagyok, se mai, se modern, se ideál :D

Zsidótojás

Fogalmam sincs miért nevezik ezt az ételt így, ahogy, de soha más nevét nem hallottam, mint zsidótojás.
Csupa tojás, kevés házi majonéz pici mustárral, tejföllel, zöldfűszer.
Csuda finom egy étel!

Nagyon szeretem a tojást minden formájában, legyen keményre főtt vagy lágy (hmmm, jó kis háromperces lágytojás, friss kenyérrel tunkolni), buggyantott, rántotta, tükör- vagy sült tojás. Szóval szeretem, viszont a pocakom rettentően tiltakozott ellene, egy falat és egész nap kő a gyomromban érzés volt.
Mióta Tücsök pocaklakó, úgy látszik a szervezetem átértékelte a dolgokat és akár naponta ehetek tojást. Mit ne mondjak, igyekszem kihasználni és élvezem ezt a felállást, már ameddig tart :)



Zsidótojás

hozzávalók

4-5-10 tojás
1-2 tojássárgából majonéz
mustár
tejföl
só, bors
zöldfűszer tetszés szerint: metélőhagyma v. petrezselyemzöld v. csombor (aka borsikafű)

A tojásokból 10 perces főtt tojást készítek, azaz hideg vízben főni teszem és újrafövéstől számítva tíz percet lobogva főzöm. Mikor kész, leöntöm a forró vizet és bőségesen hideg vizet engedek rájuk. Így könnyen meg tudom majd pucolni.

Amíg a tojások főnek-hűlnek, az egy vagy két tojássárgából majonézt keverek (4-5 tojáshoz 1 tojássárgából majonéz elég), kevés mustárral és tejföllel lazítom, bolondítom fűszerekkel: só, bors, apróra vágott zöldfűszer.

A főtt tojásokat megpucolom, a sárgákat villával összetöröm és a majonézhez keverem. A fehérjéket apróra vágom, így keverem a tojássárgás majonézhez.
A zsidótojást tálalásig hűtőbe teszem, ideális esetben legalább egy órát a hűvösön csücsültetem, hogy az ízei összeérjenek.

Friss kenyérre kenjük, ropogós (olasz)kenyérrúddal mártogatjuk, suttyomban magában kanalazzuk.
Finom :)

Valaki tudja, miért nevezik zsidótojásnak?


Jó étvágyat !